Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
közvetlenül utána sem emlékeztem. Elég az hozzá, hogy az osztrákok meghátráltak és soha többé nem értük be őket. Csoportunk kettévált. Az első részlegünk, Mende Géza barátommal együtt, betört Alsó- Ausztriába és rohammal elfoglalta Kirchschlag városát. A második részleg, amelynek én is tagja voltam, Vimpácig nyomult előre. A Lajta partját tartottuk, de a folyót nem léptük át. Hogy északon, Héjjasék portáján mi történt, máig sem tudom. Október 5-ig, Károly király hazatértéig, minden esetre csak a hasunkat süttettük a nappal. Az osztrákok nem támadtak. Gondolták, minek vérezzenek, az antant majd elsimítja a dolgot. A maguk szempontjából igazuk volt. November 20-án puskalövés nélkül vonultak be újra, de akkor már mi nem voltunk ott. Nem volt, aki eléjük álljon, mert a hazatért Károly király támogatására Budapest ellen vezényeltek bennünket. De ez már nem tartozik a nyugatmagyarországi felkeléshez. Mint cikkem elején írtam, mind ennek most volt 50 esztendeje. Furcsa, hogy ennyi esztendő után újból Kismartonba, illetve most már Eisenstadtba vetett a sorsom és Mende Gézával együtt végignéztem azt a világraszóló parádét, amelyet az osztrákok Burgenland megszerzésének örömére a félszázados jubileum alkalmával rendeztek. * HABSBURG-LOTHARINGIAI OTTÓ írja «A holnap társadalmi rendje. — Állam és társadalom az atomkorban» (Amerikai Magyar Kiadó, Köln-Detroit) c. munkájában: «Legvilágosabban jutott kifejezésre az uralkodónak és a nemzet egészének a koronában való szimbolikus összeolvadása a Magyar Szent Korona tanában, mely a pozitív törvényhozás szerint is a koronában az egyetemes nemzet megtestesülését látta. (Corpus Sancti Regni Coronae.) Ennek úgy a király, mint a politikai nemzet minden tagja egyaránt alkotórésze.» «A koronának ez a szimbolikus jelentősége, mely az egész államon belül, magyar elgondolás szerint, az államfőnek és az összes állampolgároknak egységét testesíti meg, ugyanolyan fontos lehet nemzetközi viszonylatban is, a magasabb eszmei egység és az azt alkotó tagállamok közösségének kifejezője gyanánt...» (94. o.) Munkájában rámutat az «élő alkotmány» fontosságára is — mint amilyen volt az 1945 előtti ősi magyar alkotmány —, mely alapelveket fektet le, s így rugalmasabb, mint az állandóan módosításokat igénylő, merev, írott alkotmány, amely inkább a végrehajtó intézkedések összefoglalása, mint az állam alaptörvénye. — Az Egyesült Európának alkotmányra és államfőre lesz szüksége. (66—70. o.) (Nemcsak Magyarország, hanem Európa és közvetve az egész világ tragédiája, hogy ezeket az igazságokat 400 éven keresztül eddig egyetlen Habsburg uralkodó sem tudta felismerni. Szerkesztő.) 38