Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-04-01 / 4. szám
KIS MÁRTON JÓZSEF: A «Nyugati végek» védelmében (1970-ben volt 50 éve, hogy Magyarországot öt részre darabolták, de az osztrákok a nekik ítélt Nyugat-Magyarországot (ma Burgenland) a magyarok ellenállása miatt csak 1921. nov. 20-án tudták birtokba venni. Ennek a szomorú eseménynek a történetét örökítette meg személyes élményei alapján az Ausztráliai Magyarság 1972. jan-i számában a megemlékezés írója. Minthogy a semleges, demokrata Ausztriában az utóbbi években újra egyre jobban tért hódít a magyarellenes pángermán szellemiség, szükségesnek tartjuk lapunkban is közzétenni ezt a megemlékezést, hogy az akkori eseményeket már hírből sem ismerő fiatalabb nemzedék megismerhesse az igazságot.) Ötven esztendeje múlt, ha jól emlékszem, június közepén, amikor a magyar kormány — a trianoni békeszerződés kényszerítő hatása alatt elrendelte Nyugat-Magyarország kiürítését. Elment a katonaság, a határőrség, a csendőrség, hogy átadják helyüket az osztrákoknak. Mert Párizsban nekik ítélték ezt az erdős hegyekkel, várkastélyokkal, terjedelmes rónaságokkal, hangosan csobogó folyócskákkal, sóstavakkal teletűzdelt, ősi magyar tájat. Csak a polgári hatóságok maradtak a helyükön, de azok is beszüntették tevékenységüket. A rend fenntartására polgárőrségek alakultak. Lehangoltan, elszorult szívvel vártuk az osztrákokat, de helyettük Osztenburg Gyula őrnagy parancsnoksága alatt egy remekül fegyelmezett magyar csendőrzászlóalj vonult be Kismartonba, az osztrákok által Burgenlandnak nevezett határvidék Eisenstadtra keresztelt fővárosába. Osztenburg első teendőjeként azonnali távozásra szólította fel az antant-missziót, amelynek feladata az osztrákok birtokbahelyezése lett volna. A felszólításnak ultimátum jellege volt: vagy elmennek szépszerével, vagy 24 órán belül kitoloncoltatja őket. Ferrario olasz, Guilleamou francia és Gordon angol tábornokok és kíséretük még aznap elhagyták a kismartoni Eszerházy kastélyt. Osztenburg a magyar hatóságok ellen cselekedett. Jóval később derült ki, hogy még a hónap elején megtagadta az engedelmességet Budapestnek, s aztán a száműzött Károly király szolgálatába szegődött. Aztán, legnagyobb megrettenésünkre, zászlóaljával együtt ő is elhagyta Kismartont és bevonult az ugyancsak kiürített Sopronba. Mindezt Sopronban éltem át, ahol izgalmunkat csak fokozták az évvégi iskolai záróvizsgák. Végre megkaptuk a bizonyítványt. Többedmagammal hazamentem Kismartonba, a szüléimhez. A vakáció júliusra és augusztus első felére eső része meglehetősen eseménytelenül telt el. Az osztrákok bevonulása napról-napra, aztán hétről-hétre késett. Csak az osztrák lapok mostani leleplezéseiből tudom, hogy miért. Több igen tekintélyes bécsi politikus, köztük Seipel és Schober 35
