Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-04-01 / 4. szám

Néhány szó a Teleki-mitoszról

(Szándékunkban van dr. Török Béla «Teleki Pál tragédiája» című, az elszakított területek kérdését részletesen tárgyaló, nagyszerű tanulmányát egyszerre, vagy folytatásban leközölni. Ehhez bevezetésként közöljük Csíkménaságinak «Néhány szó a Teleki-mitoszról» című cikkét.)

Vannak évfordulók, amikről a szabadföldi magyarok szervezeteikben és lapjaikban évről-évre megemlékeznek. Ezek közé tartozik április 3-a is, TELEKI PÁL, a világhírű tudós, a magyar cserkészet kifejlesztője és a két világháború közötti Csonkaország egyik legvégzetesebb politikusának tragikus halála.

Az évi megemlékezések során elmondott beszédekből és megjelent cikkekből lassan egy Teleki-mitosz burjánzott ki, ami nem méltó se a nemzethez, sem Teleki egyéniségéhez — a jövő szempontjából pedig még káros is, mert az ifjabb nemzedék, amelyik lassan átveszi a vezetést, már csak ebből a mesterségesen kitenyésztett mítoszból ismeri őt és halálának körülményeit. És tegyük hozzá mindjárt, teljesen tévesen és helytelenül. De a legtragikusabb az egészben az, hogy a mítoszt fabrikálok — nyílván saját maguk igazolására — az amúgy is erkölcsi dekadenciával és nihilizmussal megfertőzött szabadföldi fiatalságunk elé a szerencsétlen politikájára öngyilkosságával pontot-tevő Telekit állítják mintaképül, nem pedig a világhírű tudóst és kiváló nevelőt.

Félreértések elkerülése végett ki kell jelentenem, hogy már cserkészkoromban ismertem őt és a mai napig a legnagyobb tisztelettel tekintek fel rá a tudósra, a nevelőre, a gerinces, jellemes, gyakorlati vallásos életet élő, igaz magyarra. És éppen ez az iránta érzett tisztelet és nagyrabecsülés késztet arra, hogy nyilvánosan szót emeljek a személye köré font hamis mítosz ellen. De erre kötelez a történelmi igazság töretlen szolgálata is.

A Bécsben megkötött jugoszláv és magyar—jugoszláv barátsági és megnemtámadási szerződéseken még meg sem száradt a tinta, mikor orosz sugalmazásra, 1941. március 26-án Szimonics tábornok puccsal elkergette a szerződést aláíró kormányt, félreállította a nyugati beállítottságú Pál régensherceget és felmondta a csak imént aláírt szerződéseket. Hogy ebben mennyi szerepe volt az angolszászoknak, nem tudom. De az biztos, hogy felelőtlen, álszent nagyképűsködés volt, amikor a «nagy» Churchill Teleki halálakor az angol parlament színe előtt azt mondta, hogy «a sorra kerülő világrendezéskor, a tárgyaló asztalnál ott kell állnia Teleki üres székének is», mert sem Teheránban, sem Jaltában, sem Potsdamban, de még a Párizsi béketárgyaláson sem volt ott.

29