Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-04-01 / 4. szám

Ettől függetlenül, a legősibb idők óta, minden szerződés csak addig érvényes és kötelező, amíg mind a két szerződő fél betartja. A jelen esetben nem kétséges, hogy a szerződést a Szimonics-féle puccsal a jugoszlávok mondták fel s így a németek támadása teljesen jogszerű volt. Nem is szólva arról, hogy a horvátok kiválásával az egyik szerződő fél, Jugoszlávia jogilag és gyakorlatilag is megszűnt létezni. Ezek után a legelfogultabb ellenfél sem vádolhatja Magyarországot, a szerződést aláíró Telekit, de még Németországot sem szerződésszegéssel. Minden más beteges túlérzékeny képzelődés, vagy tudatosan rosszindulatú meghamisítása a való tényeknek.

Hogy Teleki, a hívő katolikus és mindennapi áldozó, minden tárgyi, jogi és erkölcsi alap nélkül, a hátrahagyott búcsúlevelek tanúsága szerint mégis a nemzet becsülete és az adott szó szentségének védelmében vetett véget életének, az logikailag és pszichológiailag teljesen érthetetlen. A valódi ok felderítése arra a történetíróra vár, aki egyszer majd hiteles okmányok alapján megírja élete történetét.

A történelmi igazság kedvéért annyit máris meg kell állapítani, hogy a politikus Teleki homlokegyenest az ellenkezőjét csinálta, mint a tudós én nevelő, aki egész életét a trianoni igazságtalanságok megszüntetésére, jóvátételére tette fel. A politikában ősidők óta íratlan szabály, hogy az egyezkedő feleknek mindig olyan maximális követeléssel kell leülni a tárgyalóasztalhoz — ahogy azt a történelmi múlttal nem rendelkező tótok és az évszázados török hódoltság alatt kirafinált románok tették —, hogy a tárgyalások során szükségszerűen adandó engedmények ellenére is, el lehessen érni a kitűzött célt. Sajnos, Teleki amilyen kiváló tudós volt, olyan rossz politikus volt. — Egyéni adottságai miatt neki sohasem lett volna szabad politikai feladatokra vállalkoznia. Egyenesen nemzeti tragédia, hogy azokban a kritikus, sorsdöntő években ilyen, realitásokkal semmit se számoló, betegesen jóhiszemű, elérhetetlen ideálokat kergető ember állt a kormány rúdjánál. (Lásd: Hóry András: Még egy barázdát sem c. munkát.)

Így aztán nem lehet csodálkozni rajta, hogy Komáromban (1938.) az autonómiájukat csak éppen megkapott tótokkal és Turnu Severinben (1940) a románokkal nem az észszerű maximális, hanem csak a minimális magyar követelések alapján ült le tárgyalni, amiket nemcsak a minden hájjal megkent román Pop Valér, hanem a még szárnyait próbálgató tót Tiso is érthető módon kereken visszautasított. Ilyen előzmények után született meg a minimális magyar követeléseket alaposan megnyirbáló és végső kifejlődésében oly tragikus következményekkel járó két Bécsi döntés. Hogy a két Bécsi döntéssel annyit is visszakaptunk, mint amennyit visszakaptunk, azt kizárólag az olaszoknak (Ciano gróf külügyminiszter) köszönhettük.

így érkezett el 1941. március 26-a, a belgrádi puccs napja. A sorozatos kudarcok hatására beállt lelki hasadás és a meghasonlás pisz30