Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-04-01 / 4. szám

CSlKMÉNASÂGI:

Metamorphosis Transsylvaniae

Nemrég kezembe került a Marosvásárhelyen szerkesztett és Bukarestben nyomott, meglepően nívós ŰJ ÉLET című képeslap néhány

1970—71. évi száma. Olvasgatva ezeket a számokat, önkéntelenül APOR PÉTER (1676—1752) «Metamorphosis Transsylvanie» című, örökbecsű munkája jutott eszembe, amiben a régi erdélyi szokásokat gyűjtötte össze, hogy megmentse azokat az utókor számára és egyben tiltakozzon a magyar szokásokat megrontó német «náj módi» ellen.

Megdöbbentő az a változás, ami Erdélyben, csak e számok tanúsága szerint, napjainkban végbemegy. Ha úgy hirtelenében hazavetődnénk, alig ismernénk rá az ősi magyar életformát, kultúrát évszázadokon keresztül híven őrző drága földre, ahonnan 25 évvel ezelőtt elsodort minket a sors zivatarja.

A két világháború között a királyi Románia, mivel nem volt biztos a szerzett zsákmány birtoklásában, mindent elkövetett a csak gyarmatnak tekintett Erdély kiuzsorázására, elszegényítésére, balkanizálására. Ennek a rövidlátó politikának köszönhető, hogy a Székelyföld, a határmenti területek és a városok — jóllehet a magyar értelmiségiek, szak- és kétkézi munkások tekintélyes része kénytelen volt a puszta megélhetésért kivándorolni, vagy a Regátba áttelepülni — a legutolsó időkig megtartották ősi magyar jellegüket.

Ezzel szemben a kommunista Románia eleitől kezdve más politikát folytatott. A «felszabadulás» után elmenekült, kiirtott, eldeportált magyarok helyébe háromszor-négyszer annyi románt telepített be. 1956 után, de különösen Ceausescu uralomrajutása óta, pedig megkezdték Erdély szédületes iramban való iparosítását, fejlesztését, modernizálását, amivel nemcsak a városok, ipartelepek és egész vidékek ősi magyar jellegét változtatták meg, hanem az újonnan létesített városnegyedekbe, ipartelepekre újabb és újabb «honfoglaló» román tömegeket telepítenek be, míg a magyar értelmiségiek és munkások kénytelenek tömegesen a Regátba áttelepülni.

így Erdély modernizálása, fejlesztése, iparosítása bármennyire is örvendetesnek látszik, magyar szempontból végzetesen tragikus. Ha még egy-két évtizedig tart a román uralom, Erdély és a magyarság sorsa megpecsételődött.

19