Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

Ezzel egyidejűleg megkezdték a magyarok tömeges elhurcolását és deportálását a Szovjetbe és a Regátba. Csak Maros-Torda megyéből 4 ezret, Háromszék megyéből 2 ezret hurcoltak el. És hol van az a sok tízezer, akiket Erdély többi részéből hurcoltak el és soha vissza nem tértek, mert már útközben, vagy a megsemmisítő táborokban elpusztultak. A Focsan-i átmenő táborban pl., ahová 15 hónapon keresztül naponta érkeztek a magyar fogoly-szállítmányok, naponta 60—70 magyar halt meg és amikor az egyik barakkban tífusz ütött ki, a barakkot felgyújtották és 400 fogoly pusztult el a tűzben. De hasonló volt a helyzet a Temesvári, átmenő táborban is.9

Hogy milyen állapotok uralkodtak Erdélyben, Márton Áronnak 1946. január 28-án Groza Péter miniszterelnökhöz intézett leveléből idézek néhány adatot: a magyarság vezetőinek internálását elrendelő rendelet értelmében többezer magyart fogtak össze és hurcoltak el emberkínzásba menő módon a különböző lágerekbe; a 16—20 éves magyar ifjakat az ország keleti részébe szállították munkaszolgálatra; az északerdélyi városokból és falvakból a békés magyar földművesek, munkások és értelmiségiek ezreit vitték el, mint «partizánokat» az óromániai és oroszországi táborokba; egy rendelettel mintegy 300 ezer északerdélyi magyartól vonták meg az állampolgárságot, helyezték törvényen kívül és fosztották meg minden ingó és ingatlan vagyonától; Kolozsvár magyar jellegének megszüntetésére 24 ezer magyart telepítettek ki és így tovább.10

Arról azonban mégcsak hozzávetőleges adat sincs, hogy a szovjet hordák kegyetlenkedései és a «Maniu gárdisták» vérengzései elől hány ezren menekültek el Erdélyből s szóródtak szét szerte a nagyvilágban.

Az erdélyi magyarok elhurcolása, deportálása kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig tart, ha nem is a Szovjetbe, de a Dunadelta mocsaraiba, ami egyenlő a biztos pusztulással, amint azt E. Crankshaw idézett cikke is bizonyítja.

Arról sincsen mégcsak hozzávetőleges adat sem, hogy a román «népbíróságok» hány erdélyi magyart ítéltek halálra, vagy a halállal egyenlő 15—25 évig terjedő kényszermunkára a Duna mocsaraiba. Így pusztították el Erdély összes r. és g. katolikus püspökeit, a világi papok, szerzetesek, protestáns lelkészek és világi emberek százait, ha nem ezreit. Márton Áron is megjárta ezt a poklot és Isten különös kegyelme folytán ma ő az egyedüli teljesjogú katolikus püspök egész Romániában.

Az 56-os magyar szabadságharcot még le sem verték az oroszok, Erdélyben máris megkezdték a magyarok tömeges letartóztatását, deportálását, elítélését, kivégzését: államellenes összeesküvés címén Temesvárott 100-at fogtak perbe, 20-at halálra ítéltek; Kolozsvárott 150-et fogtak perbe, 13-at halálra ítéltek; Marosvásárhelyen 50-et

23