Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

fogtak perbe, 2-t halálra ítéltek és a halálra ítélteket az ítélet kihirdetése után azonnal ki is végezték, a többiek sorsa pedig a mai napig ismeretlen. Csíkszeredán 5 r„ kát. apácát és 3 g. kát. nővért súlyos börtönre ítéltek; ugyancsak itt ítélték börtönre a csíkszentdomonkosi Sántha Áron r. kát. lelkészt, aki a börtönőrök kínzásaitól ott meg is halt. Aradon napirenden voltak a tömeges elhurcolások és perek; a vár kazamatáiban több százan raboskodtak. Déván letartóztatták Schell István r. kát. plébánost, sorsa ismeretlen. Elhurcolások voltak: Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Tordán, Gyulafehérvárott, Nagyváradon, Nagybányán, Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Resicán, Zsombolyán, stb. — Külön kell megemlékeznünk a kolozsvári egyetemistákról. Az ügyészség őrizetbe vette a Diáktanács minden tagját és Dohait, Vargát életfogytiglani, dr. Berczy Andrást 15 évi, Péterfi Irént 10 évi, Barthát 7 évi, a többit 5—5 évi szigorított fegyházra ítélték. A Bolyai Egyetem beolvasztása elleni tiltakozásul dr. Szabadi László és dr. Csendes professzor, valamint dr. Csendesné, Molnár docens öngyilkosságot követett el.11

Ha összegezzük az erdélyi magyarok—székelyek 5 évtized alatt elszenvedett biológiai veszteségét, megborzadva látjuk, hogy az 7—800 ezer körül mozog. Hogy milyen hatalmas szám ez, az csak akkor tűnik ki a maga nagyságában, ha meggondoljuk, hogy a most felszabadított, hatalmas területű afrikai államocskák legtöbbjének összlakossága alig haladja meg az 5—600 ezret.

Ami E. Crankshaw tudósítása szerint Erdélyben folyik, nem más, mint az, hogy a románok elérkezettnek látják az időt, hogy öt évévtizedes magyarirtó, véres munkájukra feltegyék a koronát Erdély őslakos magyarjainak—székelyeinek teljes kiirtására.

Az tény, hogy a 60-as évek vége felé enyhülés állt be, de csak formailag. Mert Ceausescu a fizikai irtás helyett a történelem legkegyetlenebb népirtó módszerével: az erőszakos elnemzetlenítéssel és a magyar tömbök tervszerű szétszórásával folytatja elődei véres magyarirtását. És a «magyar» kommunista bábkormány ehhez adta áldását, mikor Moszkva parancsára Bukarestben február 24-én aláírta a 20 éves magyar—román barátsági és köcsönös segélynyújtási szerződést. És ehhez nyújtanak segédkezet olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal a szabad világ vezetői is.12

*

A fentiek után nyugodtan elmondhatjuk, hogy a XX. század románnak kozmetikázott oláhjai semmiben sem különböznek keleti-, szlávlelkiségű, balkáni elődeiktől. Épp ezért nem lesz érdektelen, ha emlékeztetőül röviden felvázolom az oláhoknak Erdély magyarsága ellen elkövetett múltbeli vérengzéseit.

24