Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
is, mint ma, a medencén osztozkodó Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia és Románia — azaz 4 önálló, szuverén állam. Ezek mind egyenként fognak rohanni Brüsszelbe, az Unió Parlamentjéhez, vagy az Európa-Tanácshoz, azonnali felvételüket kérve, sürgetve. Lelki szemeim előre látják, hogyan fognak egymást legázolva rohanni elsőnek a mindig jól helyezkedő, ravasz románok, nyomukban a csehek, mert mindkettőnek az lesz a fontos, hogy a gyűlölt magyarokat megelőzzék. És sajnos, mi sohasem tolakodtunk — úri nép vagyunk! — amikor európai osztozkodásra került a sor a történelem folyamán. Hosszú évek óta figyelem a nyugateurópai vezető sajtót, s ezért keserű szájízzel kell leírnom: mind a cseheknek, mind a románoknak, de a szerbeknek, illetve ezek emigrációinak sikerült pár év alatt maguk mögé állítani mint Párizsban, mint Londonban, Svájcban, de a nyugatnémet Bonnban is a rokonszenvnek, együttérzésnek azt a mértékét, ami nélkül eredményes külpolitikát országok nem folytathatnak. A románok mindig is «jól feküdtek» Párizsban — ma a Szovjettel ujjathúzó, bátor népnek tartja őket egész Nyugat-Európa. A cseh kapcsolatok Párizsban, Londonban 1916 óta léteznek, és mert 1968-ban a Szovjet legázolta Prágát, ma mártíroknak tartják őket. A Jugók? — az elmúlt világháborúban Hitler ellen «véreztek», Tito szembefordult Sztálinnal, tehát minden támogatást megérdemelnek. A brüsszeli világszínpadon csak mi, árva magyarok, állunk majd szegényjánosként, támasz nélkül... R. R. K. Székely színészek Amerikában Lapunk múlt évi 1. és 2. számában beszámoltam Illyés Kinga, Dukász Anna, Bács Ferenc székely színészek és Szacsvay Lili zongoraművésznő amerikai körútjáról és feledhetetlen, klasszikus művészi teljesítményéről. 1971 novemberében Ceausescu — nyílván dollárszerzési szándékkal és nemzetiségi politikája «nagyvonalúságának» igazolására — Kulcsár Ede, egykori ferencvárosi labdarúgó, jelenleg marosvásárhelyi lakos, vezetésével egész színészcsoportot küldött ki Amerikába és Kanadába. Az eredmény nem is maradt el. Mindenütt «kasszasikert» arattak. New Yorkban pl. 1600-an nézték végig két előadásukat, ami newyorki-magyar viszonylatban egészen egyedülálló. Az amerikai és kanadai magyarok — feledve a románoknak a körút mögött meghúzódó dollárszerzési kapzsiságát — mindenütt 18
