Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

meleg szeretettel, nagy lelkesedéssel fogadták őket, s így azzal a jól­eső érzéssel mehettek haza, hogy a szabad földön élő magyarok nem feledték el a román uralom alatt sínylődő, pusztuló magyar és szé­kely véreiket. Pedig előadásuk — szemben az amerikai és kanadai magyar lapok dicséretével — tartalmilag és művészi színvonalban meg sem köze­lítette az előzőleg itt járt, jóval kisebb együttes nagyszerű teljesítmé­nyét. Ügy látszik, helytelenül értékelték ki Illyés Kinga otthoni interjújának nagyon helyes megállapításait (lásd lapunk 71./2. szá­mát) és műsorukat a századforduló «műparaszt» romantikájának jegyében állították össze, amiben a remek székely ruhákon, Szélyes Sándor egy-két eredeti bemondásán és Szőllősi János remek csűr­­döngölőjén kívül minden volt, csak éppen az nem, amit vártunk: Erdély többezeréves népi kultúrája... (Newyorki előadásuk értékét nagy mértékben csökkentette még az is, hogy az űrhajózás korában és éppen New York városában a színpadra olyan hangerősítőt állí­tottak, ami nemcsak az ének-, hanem a beszédhangot is torzzá, sokszor érthetetlenné silányította. — Természetesen, ez nem az ő hibájuk.) Sajnos, így van ez mindig és mindennel, ha üzletet csinálnak belőle. * Nem lenne teljes ez a beszámoló, ha nem sorolnám fel az együttes tagjait: Tanai Bella a Marosvásárhelyi Színház tagja, Tóth Erzsébet a Székely Népiegyüttes szólistája, Lőrincz Marika a Székely Népi­együttes szólótáncosa, Birtalan Judit a Marosvásárhelyi Filharmoni­kus Zenekar karmestere (kiváló zongorista), Bács Ferenc bonviván, a Színművészeti Akadémia tanára, Székely Sándor a Székely Népi­együttes szólistája és Szőllősi János a Székely Népiegyüttes szóló­­táncosa. — Velük jött Elekes Ferenc, az erdélyi költők egyik fiatal tehetsége, aki nem rendelkezik előadó készséggel, s így a felolvasott — egyébként egész jó költeményei — teljesen hatástalanok marad­tak. Kár, hogy a versek előadását nem Bács Ferencre bízta. Jövőre a székely színészek egész estét kitöltő színelőadással sze­retnék kőrútjukat megismételni — ha Ceausescu is úgy akarja. Reméljük, hogy olyan darabbal fognak jelentkezni, amelyben az ősi, nagymultú erdélyi színjátszás minden szépségét megcsillogtathatják és amely minden vonatkozásban méltóképpen képviseli az erdélyi színműirodalmat. v. E. I. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom