Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

le. A már jól ismert néprajzi adatok után Mordal ismerteti Trianon előzményeit és részletesen elemzi egyenkint az utódállamok kapzsi, ultra-nacionalista politikáját, aminek következménye nemcsak az annyit hirdetett wilsoni elvek lábbal tiprása volt, hanem Közép- Európa «balkanizálása», ami az öreg kontinenset negyed évszázad múlva idegen nagyhatalmak könnyű martalékává tette. «Úgy kellett nekünk — írja Mordal — Európa Nyugaton Wilson döntőbírásko­dása és Keleten Lenin diktatúrája között választhatott.» A francia Parlamentben igen kedvezőtlenül fogadták a Trianoni békét. A legkülönbözőbb politikai beállítottságú képviselők, mint Paul Boncour, François Albert, Charles Daniélou, Anatole de Monzie adtak hangot a legkeményebb bírálatnak. Felháborodtak Francia­­ország hálátlanságán az egyetlen nemzet iránt, amelyik 1871-ben hangját felemelte Elzász-Lotaringia német annexiója ellen. «A Tria­noni béke eredménye nem lehet más, mint az örökös elégedetlenség, ami a dunai népeket egymás ellen fordítja.» Daniélou szerint «el­hanyagoltuk (mi franciák) a Habsburg birodalom fenntartásának a lehetőségét. Ez az elképzelés, fenntartván a századok alatt létre­hozott építményt, csökkentené az ellentétek okait Közép-Európában. Franciaországban a túlnyomó többség jóváhagyta volna, különösen federális alapon. Sajnos, a wilsoni elképzelések győzedelmeskedtek, olyan különleges ellentmondásokkal, mint Csehszlovákia csehekkel, németekkel, morvákkal, magyarokkal, szlovákokkal és ruténekkel ... cseh kisebbséggel... De a nemzetiségi függetlenség elvét alkal­mazni akaró emberek legsúlyosabb tévedése 3 millió határmentén élő magyar kizárása az Anyaországból! Ki hiteti el nekünk, hogy ezek a magyarok, akiknek mindenki ismeri mély nemzeti ösztönét, elfogadják testvéreiktől való örök szétválasztást?» A Francia Szená­tusban A. de Monzie sem volt kevésbé szigorú: «A Történelem pszi­­hológusai sohasem fogják tudni megmagyarázni, hogy a francia felelős politikusok miért törtek olyan makacsul egyedül Magyar­­országra .. . Milyen nérói őrültség késztette őket ilyen irredentiz­musra? ... Milyen tévelygés útján pontosan azok az emberek, akik világgá kiáltották a nemzetek önrendelkezési jogát, vettek el a ma­gyaroktól városokat, ahol néhány kivételtől eltekintve az egész la­kosság magyarul beszél, magyar a származása, szíve és a kultúrája? ... A Trianoni és Saint-Germain-i békék fogalmazói egy új Bábel építőmesterei lettek, akiknek védelmére még a tájékozatlanság sem hozható fel.» A Történelem azóta meghozta ítéletét a Trianoni béke felett. Churchill így fogalmazta meg ezt 1950-ben: «Századok alatt, a Német-Római Szent Birodalom örököse, az Osztrák—Magyar Monar­chia, egy közös élet keretében csak előnyöket hozott gazdasági és biztonsági szempontból számos nemzetnek, amelyek közül egyiknek 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom