Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

pontból még menthető is, de csak rövid távon, mert hosszabb távon Amerikára is végzetes.

És itt felvetődik a kérdés: Kik felelősek Amerikának az utolsó félévszázadban az egész világra olyan tragikus következményekkel járó külpolitikájáért? Kétségtelenül a világellenes összeesküvés kisded csoportjának azok a rejtélyes képviselői, akik ezt a politikát mint elnöki tanácsadók megtervezték és gyakorlati kivitelezésén és megvalósításán dolgoztak. De, nem elsősorban, mert a zsákutcában vergődő amerikai demokrata rendszer tervszerű propagandától félrevezetett választó és szavazó tömegei nem a tanácsadókat, hanem az elnököket ajándékozta meg bizalmával és a világon egyedülálló hatalommal, akik — mellékes, milyen kivédhetetlen nyomásra — maguk választották ki tanácsadóikat s így végső fokon ők felelősek.

Van ennek az évfordulónak szánalmas magyar vonatkozása is.

Trianonban még a magyar béke-delegáció gróf Apponyi Albert vezetésével és az egész világot bámulatbaejtő felkészültségével mindent megkísérelt a szörnyű nemzeti tragédia csökkentésére. Eredménytelenül.

1947-ben a muszkavezető, szovjet kollaboráns Nagy Ferenc és társainak könyvkereskedőből előléptetett külügyminsztere, Gyöngyösi János vezetésével a «magyar» béke-delegáció Moszkva parancsára márcsak fejet bólogatni ment Párizsba. És ezek az urak itt kint, a nemzeti hős mezében tetszelegve, kiszolgálják azt a kormányzatot is, amelyik Pekingben és Moszkvában most készül Magyarország és a magyar nemzet megcsonkítását és rabságát időtlen időkre meghosszabbítani.

Akárhogy is nézzük a dolgokat, minden józanul gondolkodó, hívő ember tudja, hogy a világ sorsát végső fokon nem a Fehér Ház alagsorában székelő tanácsadók és a hullahegyeken trónoló zsarnokok mindenre kapható lakájai intézik, hanem az isteni gondviselés. A történelmi erők kifejlődését a bűnös, kontár ember ideig-óráig megakadályozhatja, de feltartóztatni nem tudja.

Mi, magyarok rendületlenül hiszünk a Kárpátmedence isteni gondviselés által megalkotott egységében és a magyarság kárpátmedencei történelmi hivatásában, s tudjuk, hogy e kettőből kisarjadó törtéténelmi erők előbb-utóbb meghozzák a Kárpátmedence és az ottlakó, államalkotó magyarság szabadságát.

Csíkménasági

MEGJEGYZÉSEK:

1 A Párizsi békeszerződés magyar szövegét (Homonnay E. fordítása) lásd a Lármafa 1960. évi 2. számában.

2 Horvátújfalu, Oroszvár, Dunacsun.

8 ERIS: Az «erdélyi kérdés» a Párizsi béketárgyaláson,

Lármafa, 1958. évi 1. szám. — Erre még visszatérünk.

1 The Cross and Flag, 1971. szeptember 1-i szám.

5