Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
Ezek a garanciák a következők: 1. Az új állam neve nem Magyarország lenne. 2. Hét, teljesen egyenrangú hivatalos nyelv bevezetése: magyar, román, szlovák, német, szerb, rutén és horvát. A teljes politikai egyesítés mellett a legmesszebbmenő kulturális autonómia amely kiterjed a birodalom egész területén élő, közös nyelvet beszélő minden alanyra. A nyelvi egyenjogúság biztosítását egy sor igen egyszerű és betartását könnyen ellenőrizhető intézkedés oldaná meg. Bármilyen legyen is az új állam gazdasági berendezkedése, (szocialista, kapitalista vagy más) a nyelvi összetételt községenként és városonként minden tíz vagy húsz évben kötelező, titkos és erőszaktól mentes szavazás útján kell meghatározni. A szavazás eredménye döntené el minden község és város nyelvi hovatartozását, a környező községek nyelvi összetételétől függetlenül. Ez határozná meg a térképeken és az útjelző táblákon található helységnevek, utcanevek, nyilvános felírások stb. nyelvét. A közös birodalmi kormányban hét kultuszminiszter képviselné a különböző nyelvi közösségek érdekeit, önálló, a népességi számaránynak megfelelő költségvetéssel. Ez tenné lehetővé az iskolázási rendszer helyes megszervezését nyelvi szempontból. Általános alapelvként elfogadható a családfő teljes szabadsága gyermekei oktatási nyelvének megválasztásában. A különböző nyelvű iskolák száma és eloszlása híven kell, hogy kövesse a lakosság nemzetiségi eloszlását. Az anyanyelv tanításán kívül még kötelezővé lehet tenni egy másik, a birodalomban (és lehetőleg a községben) használt nyelv tanítását. A parlamentben egyidejű fordításokkal mind a hét nyelv használatát lehetővé kell tenni. A kétnyelvű helységekben előnyben kell részesíteni a két nyelvet beszélő személyek állami alkalmazását. A bankjegyeket is hét nyelven nyomtatni, az aprópénz lehet egynyelvű. Az igazságszolgáltatás az érdekelt személyek nyelvén kell, hogy történjen. A személyazonossági és más hivatalos iratokat minden erkölcsi nyomástól függetlenül az érdekelt személy által választott nyelven kell kiállítani, még egy nyelvűnek nyílvánított helységekben is. A kereskedelemben is érvényesülnie kell az egyes vidékek és városok többnyelvűségének. Alapelvként elfogadható, hogy az eladó alkalmazkodjék a vevő nyelvéhez. Az áru csomagolásánál is figyelembe kell venni a többnyelvű fogyasztóközönség nyelvi igényeit. Sok cikket kísér már Nyugat-Európában négy-ötnyelvű használati utasítás. Svájc és Belgium kereskedelme jó példaként szolgálhat erre. A mozgóképszínházakban vetített filmeket is legalább kétnyelvű szöveggel kell ellátni, vidékektől függően. A példákat sorolni lehetne, de végső fokon egy a fontos: a nyelvi egyenjogúság teljes érvényesítése az élet minden területén. Az esetleges igazságtalanságok vagy helyi visszaélések orvoslására nyelvi ellenőrző bizottságok és különleges bíróságok szolgálnának. A fent írt feltételek mellett a Kárpátmedence nem magyar tömegei is támogatnák az egyesítését célzó kísérleteket, különösen az egyesítéstől várható gazdasági és kultúrális előnyök miatt. Így válna ez a sokat szenvedett és feldúlt föld az Egyesült Európa kísérleti laboratóriumává. Felvetődhet a jogos kérdés: mi az itt vázoli; terv megvalósításának a valószínűsége? Milyen valóságos lehetőségekkel állunk szemben? 12
