Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
Sok terv látott már napvilágot a Kárpátmedence egyesítésére az utolsó ötven évben. A tervek túlnyomó többsége, érthető okokból, magyaroktól származik. A magyarság volt és marad az egység gondolatának az őrzője az érzelmi okokon kívül annál az egyszerű ténynél fogva, hogy nem élnek nagy tömegben magyarok vagy magyar fajú rokonnépek a Kárpátmedence közvetlen szomszédságában. A Kárpátmedence egysége a magyarság fennmaradásának elsődleges feltétele, mert csak az biztosítja az ott élő kisebb-nagyobb magyarnyelvű szigetek kultúrális és nyelvi fennmaradását. A trianoni békediktátum revízióját célzó magyar törekvések a szomszédos államok merev ellenállásán hosszú ideig megtörtek. Az 1938—1941-ben létrejött határkiigazítások, ha csökkentették is a magyarsággal szemben Trianonban elkövetett mérhetetlen igazságtalanságokat, a vitást területek igen bonyolult népi és nyelvi összetételénél fogva az új határok senkit sem elégítettek ki. A bécsi döntésekből két nagy tanulságot vonhatunk le: 1. Megfelelő határkiigazítással a kisebbségek számát csökkenteni lehet és elosztásukat a határok két odalán elég tűrhetően ki lehet egyensúlyozni. Ez a tény egy történelmi precedensnek tekinthető és ha a teljes egyesítést külső erők ideiglenesen meg is akadályozzák, az 1941-es határok ma még bármikor két- vagy többoldalú tárgyalások kiinduló pontját képezhetik. 2. Bebizonyosodott, hogy igazságos és mindenkit kielégítő határokat nem lehet húzni a Kárpátmedencében élő népcsoportok közé. Hol van tehát a jó megoldás? A teljes integráció az 1914 előtti állapotok visszaállításával a jelen pillanatban keresztülvihetetlen. Akik a magyarság régi hegemóniáját ma vissza óhajtják állítani, azok nem látják a mai realitásokat. A jelenlegi állapot fenntartása viszont négy millió magyart ítél nyelvének és kultúrájának megtagadására és a nemzetiségi ellentéteket a végsőkig kiélezve egy állandó bizonytalanság állapotát teremti az egész Dunatájon. Az egyesítés gazdasági szempontból előnyös lenne, politikai szempontból pedig európai érdekeket szolgálna, még ha az utódállamok hevesen elleneznék is. A Kárpátmedencében élő nem magyar és nem kívülről betelepített tömegek véleménye kétoldalú: habozás egyrészt a magyarsággal való több évszázados gazdasági, politikai és kultúrális sorsközösség vállalása, másrészt a nyelvi hovatartozás diktálta érzelmi hatás között. A gazdasági és történelmi tömörítő erő és a nemzetiségi-nyelvi széthúzóerő ellentéte azonban csak látszólagos. A Kárpátmedence, az ottlakó népek közös akarata alapján bármikor egyesíthető, ha minden érdekelt népcsoport megkapja a megfelelő garanciákat. 11
