Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
Amikor az első világháború kitörését követően Horvát—Szlavónország és a Délvidék, mint hadizónába eső területek, katonai közigazgatás alá kerültek, a zömmel horvát jogpárti elemekből összetevődött közigazgatás erélyes intézkedéseket foganatosított a megbízhatatlan egyének internálására. így dr. Svetozár Pribicsevics, a szerb—horvát koalíció szerb vezetője is internálásra került. Gróf Tisza István személyesen interveniált Pribicsevics szabadlábra helyezése érdekében, mire ez meg is történt. Így Pribicsevics szabadon folytathatta kétszínű játékát, hogy az összeomlás napjaiban álarcát levéve, Pasics mellett döntő szerepet játsszék nemcsak Horvát—Szlavónországnak Magyarországtól való elszakításában, de a Monarchia valamennyi délszláv lakta területének Szerbiához való csatlakozásában is. A Monarchia első Szerbia elleni támadásának csúfos kudarca következtében Potiorek Oszkár táborszernagynak, Bosznia—Hercegovina tartományfőnökének és a Monarchia balkáni hadereje főparancsnokának távoznia kellett. Utóda Stefan Sarkotics altábornagy lett, aki mint a zágrábi VI. honvédkerület parancsnoka a Drina menti harcokban már kitüntette magát. Sarkotics, aki korábbi katonai beosztásai idején már megismerkedett Bosznia—Hercegovina problémáival, a tőle megszokott energiával és nagy diplomáciai készséggel látta el feladatát... Annak ellenére, hogy e kettős tartományban eddig soha nem tapasztalt rend és nyugalom honolt, Sarkotics hamarosan felismerte, hogy a hamu alatt izzik a parázs és hogy a katonai helyzet esetleges kedvezőtlen fordulata azonnal kiválthatja a válságot. Helytelenítette a megszállt Szerbia katonai közgazgatásának magyarellenes, Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök délszláv elképzelése jegyében folytatott politikáját. Mint igazi horvát hazafinak a nagy-horvát elgondolás állt legközelebb szívéhez, de a délszláv kérdést a magyarsággal egyetértésben kívánta megoldani. Ily értelemben tette meg javaslatait Ferenc József halálával trónra került IV. Károly királynak. Magyar részről az egyetlen, de erőtlen kezdeményezést a horvát politika irányvonalának megváltoztatására gróf Eszterházy Móric, gróf Tisza István utóda tette, amikor Tiszával együtt távozó báró Skerlecz Iván bán helyére báró Rauch Pált kívánta a báni székbe ültetni. Rauch a szerb—horvát koalíció helyett a jogpártra kívánt támaszkodni, amely tiszta horvát alapon állva biztosította volna a délszláv kérdés horvát, tehát a Monarchián belüli rendezését. A szerb—horvát koalíció emigráns vezetősége nyomban felismerte a veszélyt, amelyet számukra a jogpárt hatalomra jutása jelentett volna. Sürgősen megjelentettek tehát a párizsi «Matin»-ben egy cikket, melyben Károly királyt kétszínűséggel vádolták meg, hogy amíg kifelé békét hirdet, belül az erőszak és elnyomás politikáját 33
