Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
kívánja megvalósítani egy kisebbségi kormány kinevezésével Horvátországban. Ez hatott és így Károly királlyal együtt Eszterházy is ejtette e tervet, amely talán egészen más fordulatot adott volna az eseményeknek. — Ezzel szemben újra elővették a szerb—horvát koalíciót és bánná a koalícióhoz tartozó báró Mihalovics Antalt nevezték ki. Vele együtt valamennyi horvát osztályfőnök (az autonóm ügyek vezetői) is a koalícióból kerültek ki.5 A politikai rövidlátás így Horvát—Szlavónországban a szerb— horvát koalíció kezébe adta a végrehajtó hatalmat is, pontosan akkor, amikor a háború végső, kritikus évébe érkezett. A szerb— horvát koalíció horvátországi hatalomrajutása nyomban megnövelte a londoni Délszláv Választmány politikai tekintélyét is, hiszen ezek vezetői joggal hivatkozhattak arra, hogy mögöttük áll egész Horvát- Szlavónország. Pasics, aki eddig került minden együttműködést a Választmánnyal, most már kötélnek állt és Seaton Watson és Winckham Steed sürgetésére 1917 júliusában Korfuban közös nyilatkozatot írt alá Trumbicsékkal, melyben a háború célját egy délszláv állam kialakításában jelölték meg. A korfui deklarációnak a Monarchia délszláv népei körében is hatalmas visszhangja támadt. Egyszerre minden mozgásba indult. A délszláv kérdés megoldására elérkezett az utolsó óra. A megoldási tervek egész sora született, de a Monarchia vezetése, beleértve a magyar kormányt is, egyetlen egy tervben sem tudott közös nevezőre jutni és azt végrehajtani, mielőtt a katasztrófa bekövetkezett volna. Hötzendorfi Konrád nagy délszláv elgondolását, mely a Monarhiába bekebelezett Szerbiával együtt a Monarchia valamenyi délszláv lakta területét, (beleértve a magyar Délvidéket is) egy államba kívánta egyesíteni a Habsburgok jogara alatt, már régen elejtették. A magyar kormányzat még tárgyalási alapul sem volt hajlandó elfogadni a másik, már szerényebb délszláv elképzelést sem, amely csupán a Monarchia délszláv jellegű tartományait foglalta volna magába. (Tehát már nem terjedt volna ki a Délvidékre és a Muraközre sem.) A nagy-horvát elképzelés Horvát—Szlavónországnak, Dalmáciának és Bosznia—Hercegovinának horvát vezetés alatt való összefogását sürgette. Első variációjában, mint a Monarchia harmadik egyenrangú állama (trializmus), második variációjában pedig, mint a Szent Korona országa. (A Horvát Jogpárt az 1918 nyári és őszi tárgyalások folyamán ezt a megoldást sürgette.)6 Sarkotics tisztában volt azzal, hogy a mohamedán bosnyákság elveti a délszláv egységet és a szerbekkel szemben Budapesten keresett támaszt. Éppen ezért ő azt javasolta, hogy Dalmáciát egyesítsék Horvát—Szlavónországgal. Mondják ki Bosznia—Hercegovinának az egyesítését is e Nagy-Horvátországgal, de a végrehajtás 34
