Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

pedig nemzeti ügyhöz való teljes közönnyel öli a magyart. A többit a Kisantant országok soviniszta, erőszakos, magyarirtó politikája fejezi majd be.

Csak mi, a nagyvilágba szétszórt magyarok őrizzük még, ahogy tudjuk, hatónk szeretetének szent tüzét. Mi szabadon kiálthatjuk a világnak: elég volt! Csak legyen elég erős a hangunk, hogy áttörje a jeges hallgatás és hazugság falát, amit körénk építettek. Nem túlzás azt állítani, hogy nemzetünk sorsa jórészt a mi vállunkon nyugszik. Nagyszámú emigráció vagyunk és igenis sokat tehetünk. Az igazság hirdetése nagy fegyver: sok-sok kis cselekedetből lesz a Nagy Tett.,.

A Kárpát-medence jövője engem is nagyon érdekel... Sok esetben még mi sem maradtunk teljesen áthatolhatatlanok a hazug propagandával szemben, aminek az egyik megnyilvánulása hitünk elvesztése a magyar feltámadásban. Ha belenyugszunk Trianonba és következményeibe, mondván, hogy úgy is hiába küzdünk ellene, akaratlanul is ellenségeink malmára hajtjuk a vizet. Bármennyire reménytelennek is látszik a helyzetünk, mégis van remény. Európa egyesítése egyre jobban a napirendre kerül s ezzel együtt a trianoni határok kérdése is... Az országhatárok valószínűleg kevesebb szerepet fognak játszani a jövő Európában, mint ma, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti kisebbségek ügyét nem kell tisztázni. A nemzetiségi kérdés elsősorban egyéni szabadság kérdése, bármilyen egyszerűen is hangzik. Ha az utódállamokban (és Magyarországon is) igazán demokratikus államforma lenne, nem kellene aggódnunk a magyar kisebbség sorsa iránt. Igazi demokráciában milliós nagyságrendű tömegek kitermelik a megfelelő politikai vezetőket, akik érdekeiket megvédik.

... Nemzetiségi ellentéteket nem lehet eltüntetni ott, ahol töbh nép lakik együtt. Ott, ahol a hivatalos közegek azt hirdetik, hogy nincsenek nemzetiségi problémák, biztosak lehetünk benne, hogy nemzeti elnyomás van... Versenyt futunk az idővel: az utódállamoknak csak addig lesz módjukban irtani a magyarságot, ameddig diktatórikus államformát tartanak fenn. A magyarság sorsa tehát az emberi szabadságért való harc kimeneteléhez van kötve. A végső győzelem nem vitás, de számunkra létkérdés, hogy a küzdelem meddig fog tartani. Ha marad magyar lakosság az elrabolt területeken, az önkényuralom bukása a mi nemzeti ünnepünk is lesz.

... A fiatalabb nemzedékhez tartozom: én már nem tanultam az iskolában Nagy-Magyarország földrajzát...»

(A kiemelést nem én eszközöltem. — Szerk.)

*

«A Virrasztóra előfizetek ... miután az egész Magyarország hangja, mert az anyaországtól elszakított testrészek, földrészek a magyar élettér... az élet a földnél kezdődik és ott végződik az édes anya49