Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-06-01 / 1. szám

egyes népköztársaságok elégedetlenkedő helyi vezetésének végül is mindig meg kellett hajolnia Belgrád akarata előtt.

Jugoszlávia bel- és külpolitikájával egyaránt elégedetlen Szovjet nyugati hírforrások szerint adott esetben kész kihasználni Jugoszlávia államvezetésével szemben, Jugoszlávia heterogén összetételéből folyó adottságokat, azaz kész a macedón, az albán, a horvát és a szlovén elégedetlenséget Belgráddal szemben kijátszani.

Ily körülmények közt általános feltűnést keltett Németországban és Európában az a hír, hogy szovjet ágensek kontaktust kerestek dr. Jelics felé, aki ellen a jugoszláv politikai rendőrség — a németországi sorozatos merényletek legutolsó mozzanataként — csak pár hónappal ezelőtt követett el — ez alkalommal eredménytelenül — merényletet. A «Die Welt» híradása nyomán a «Der Donauschwabe» 1970. október 4-i száma számol be először ez új fordulatról. A «Der Donauschwabe» 1970. november 15-i száma viszont már magát Jelics dr-t idézi, aki a Horvát Nemzeti Bizottság hivatalos lapjának, a «Hrvatska Drzava» augusztus-szeptemberi számában «A horvát politika kilátásai» címmel és «A Szovjet és a horvátok» alcímmel vezércikkben taglalja a Horvát Nemzeti Bizottság állásfoglalását e kérdésben. E cikkében dr. Jelics kifejti, hogy a horvátságnak a maga függetlenségi harcát a tényleges hatalmi viszonyokat tudomásul véve és azokba bekapcsolódva kell megvívnia. — Történelmi áttekintésében keserűséggel kell megállapítania, hogy a horvátság Európáért, a Nyugatért, az Egyházért saját nemzeti létét kockáztatta anélkül, hogy Nyugat e magatartását megértő támogatással viszonozta volna. Ellenkezőleg: a Nyugat mindig Horvátország ellenségét, a szerbséget, a jugoszláv államot támogatta.

Európa a világpolitikában ma már csak harmadrangú szerepet játszik s az Egyesült Államok képtelen betölteni a világhatalmából folyó kötelezettségét. Így még a saját érdekszférájából is visszavonulóban van, míg a Szovjetunió a maga dinamizmusával egymásután oly területekre is benyomul, mely eddig elérhetetlen volt számára.

A Szovjetunió és a horvátság viszonyát vizsgálva megállapítja, hogy a Szovjet Lenintől kezdve Sztálinon át Brezsnyevig végeredményben mindig jugoszláv ellenes politikát folytatott és így rokonszenvezett a horvát függetlenséggel. Épp ezért a horvát emigrációnak fel kell adnia eddigi merev antikommunista magatartását s ha kell, Moszkvával egyetértésben kell kiharcolnia a horvát függetlenséget.

Ugyanekkor dr. Jelics a «Der Donauschwabe» szerkesztőségéhez intézett levelében leszögezi, hogy e politika korántsem jelent politikai felfogásbeli változást a maga részéről, s a Szovjetunióval való együttműködés esetén semmiféle területi koncesszióra, vagy Horvátországnak a Szovjetunió érdekszférájába való bekapcsolására nem hajlandó.

27