Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
időpontját ne rögzítsék. Azaz elvben Nagy-Horvátország, gyakorlatban Bosznia—Hercegovina mint corpus separatum kerülne Magyarországhoz, ami egybeesett Wekerle Sándor miniszterelnök elképzelésével, amelyet az 1918. május 10-i Koronatanácson terjesztett elő. Akkor Mihalovics horvát bán ellenzésén bukott el ez az elgondolás. Magyar részről Windischgrätz Lajos herceg még 1917 szeptemberében azt javasolta Károly királynak, hogy valamennyi délszláv tartományt egyesítsék a Szent Korona alatt. Javaslatát Czernin külügyminiszter mellett Wekerle sem tette magáévá, mert véleménye szerint nem volt szükség ily radikális megoldásra. 1918. augusztusában újból Windischgrätz herceg sürgette a királyt, hogy vegye kezébe a délszláv kérdés megoldására vonatkozó tárgyalásokat, hogy mielőbb döntés történhessék a megoldás tekintetében. Sarkotics sürgetésére 1918. augusztus 31-én Budapesten ült össze a magyar és osztrák miniszterelnök és a találkozón Sarkotics újból előterjesztette közvetítő javaslatát. De Wekerle időt kívánt nyerni és döntés nélkül abban állapodtak meg, hogy két hét múlva majd újból összeülnek.7 Nyilvánvaló volt, hogy gróf Tisza István hozzájárulása nélkül Wekerle nem tudott dönteni. A király intézkedésére gróf Tisza Istvánt, — aki mint ezredes az olasz fronton állomásozott ezredével, — hazarendelték és Károly király felkérte, hogy a helyszínen győződjék meg a délszláv kérdés megoldásának sürgősségéről. Így került sor gróf Tisza István emlékezetes Zágrábot, Zárát és Szarajevót érintő útjára. Ez az út során gróf Tisza István arra a meggyőződésre jutott, hogy a nép tömegei távol állnak a monarchiaellenes propagandától, viszont a középosztály és az iparos réteg Horvát—Szlavónországban s főleg Dalmáciában viszont át van hatva a délszláv eszmével. Meggyőződött arról is, hogy a bosnyákság Budapesthez kíván tartozni és a boszniai szerbek is inkább ezt a megoldást szorgalmazzák. (Még Sarkotics sem tudta meggyőzni arról, hogy a szerbek csak horvátellenességből teszik ezt. Sarkotics tanácsa ellenére Szarajevóban gróf Tisza István fogadta a boszniai «Nemzeti Komité» küldöttségét, akik egy memorandumot adtak át Tiszának, melyben már nyíltan kimondják, hogy számukra már csak a Monarchián kívüli megoldás jöhet tekintetbe. Tisza István jogos felháborodásában elragadtatta magát és a Monarchia retorzióját helyezte kilátásba. (Jellemző a Monarchia hírszolgálatára, hogy e kihallgatás idejében sem Sarkoticsnak, sem Tiszának nem volt tudomása a bolgár front összeomlásáról).8 Rudolf Kiszling szerint Sarkotics Szarajevóból való elutazása előtt felajánlotta gróf Tisza Istvánnak, hogyha a szükség úgy kívánja, kész a rendelkezésre álló mintegy 25 megbízható zászlóaljat a Monarchia megmentésére bevetni, ott és úgy, ahogy ezt Tisza jónak 35
