Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
tésével, másrészt, hogy egy új német szellemű középosztályt termeljenek ki. Ezért minél több szatmári középiskolást igyekeztek a bánáti német és az erdélyi szász középiskolákban elhelyezni.5 A román hatóságok hathatós támogatása birtokában a szatmári püspökség s a helyi egyházi hatóságok szívós ellenállása ellenére a «Népközösségnek» sikerült fokozatosan előretörnie. így míg 1926- ban csupán egy (1) német nyelvű iskola volt Szatmárban, 1930-ban már 22,1939-ben pedig 32 elemi iskolában tanítottak németül. (Ebből 13, illetve 18 volt katolikus iskola.) 1929-ben pedig a nagykárolyi líceumban a négy alsó osztályban német tagozatú osztályokat is létesítettek. Hogy e líceumot a vidéki diákok is látogathassák, 1931- ben a «Népközösség» német diákotthont is létesített. E diákotthon felszentelését a bánáti Nischbach prelátus végezte, aki a bánáti svábság nagynémet irányú kultúrális életének megszervezésében is vezetőszerepet játszott.6 Fiedler István szatmár-nagyváradi püspök 1939-ben inkább lemondott, mintsem hogy engedjen a «Német Népközösség» egyre agresszívebb követeléseinek s a román kormányzat fokozódó nyomásának. E «visszanémetesítő» politika eredményeképp az 1930. évi román népszámlálás már 31 067 német nemzetiségűt mutatott ki az egész szatmári körzetben, melyhez Szatmáron kívül még Szilágy, Máramaros és Bihar is tartozott. Jellemző, hogy ugyanez a népszámlálás ugyanezen a területen csupán 21 845 német anyanyelvű egyént regisztrált. Stefan Schmied a járási hatóságok becslése alapján a nagykárolyi járás németségét 15 700 főre teszi szemben az 5 453 főre leszűkített magyarsággal szemben.7 E túlzott német és román adatokkal szemben az 1941-es magyar népszámlálás csupán 11 836 németet talált a visszatért volt szatmári körzetben.8 Észak-Erdély és a Partium visszatérése Magyarországhoz 1940- ben mindenesetre lefékezte a «visszanémetesités» iramát s az 1935- ben a szatmári németek «Gau-Obmann»-jává előlépett Stefan Wiesernek el kellett hagynia Szatmári és a verbászi német tanítóképző intézetnél nyert tanári állást.9 Amikor 1944 őszén Szatmár újból román uralom alá került, a román hatóságok átmenetileg valamennyi német iskolát bezártak. Csak Ettinger János plébániája dacolt a hatóságokkal és miként 1921-ben, most is (1945) Színfaluban nyílt meg az első németnyelvű elemi iskola.10 Az utóbbi években a szatmári kérdés újból aktiválódott. Miután Moszkva a rebelliskedő román kommunista párttal szemben kész Erdély kérdését is kijátszani, a román sovinizmusra hivatkozó román kommunista vezetés újból szabad teret engedett mind Bánátban, mind a Partiumban a német «kultúrmunka» számára. Üjból támo27
