Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
A szatmári németek A két világháború közti román nemzetiségi politika Erdélyben, de még inkább az ugyancsak Romániához csatolt Partiumban és Bánátban a németséget favorizálta a magyarsággal szemben. E politikának nyilvánvalóan az volt a célja, hogy éket verjen a két nép közé s még inkább, hogy a magyarságot s ezzel a magyarság revíziós esélyeit csökkentse.1 E politikának iskolapéldája volt Szatmár német eredetű magyarságának visszanémetesítésére irányuló törekvésnek a támogatása. Szatmár vármegye területére, pontosabban Nagykároly környékére a Károlyi grófok telepítettek be németeket a XVIII. század elején. 1767-ben és 1790-ben még további két község került német telepesekkel való benépesítésre. E színmagyar környezetbe betelepített németség alig egy évszázad alatt oly mértékben elmagyarosodott, hogy a Bach-korszakban szatmári püspökké kinevezett pinkafői születésű Haas Mihály püspöknek újból el kellett rendelnie a német nyelv bevezetését a templomokba és a katolikus iskolákba.2 A kiegyezést követően természetesen e Bécsből diktált intézkedést nem lehetett tovább erőszakolni s az egykori német telepesek utódainak elmagyarosodását mesterségesen késleltetni. így az 1910. évi népszámlálás a nagykárolyi járás 43 726 főnyi lakosából már csupán 303 németet talált.3 Amikor a Trianoni békeszerződés a 83,75 °/o-ban magyar nagykárolyi járást is Romániához csatolta, a románokkal szövetkezett és a nagynémet irányzat felé sodródó szászok ösztönzésére Szatmárban is megindult az elmagyarosodott néprétegnek visszanémetesítésére irányuló akció. Az első ilyen kezdeményezés már 1921-ben megtörtént, amikor is a román hatóságok oly irányban gyakoroltak nyomást a katolikus iskolafenntartó hatóságokra, hogy a magyar helyett a németet vezessék be tanítási nyelvül iskoláikban. Boromissza szatmári püspök ekkor elrendelte, hogy minden egyházközség népszavazással döntsön e kérdésben. E népszavazás elsöprő magyar győzelmet hozott, mert csupán egyetlen egyházközség döntött a német nyelv mellett. 4 1926. január 10-én Nagykároly székhellyel megszervezték a «Deutsch-Schwäbische Volksgemeinschaft in Satmár»-t és ennek vezetésével a svájci szülőktől származó (tehát csak másod-nemzedékes) földbirtokost, dr. Fritz Winterhofent bízták meg. Ez a «Német Népközösség» 1927-ben «Mitteilungsblatt» címen lapot is indított, amelynek szerkesztését Prof. Stefan Wiesner vállalta. E «Népközösség» legfőbb erőfeszítése arra irányult, hogy egyrészt a falusi gyermekeket újból megtanítsák németre a német tanítási nyelv beveze26
