Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

az eddigi soviniszta román politikával szemben egészen új, meg, értő politikát jelentett be. Megígérte, hogy a gyermekek anyanyelvükön tanulhatnak, hogy magyarnyelvű általános és szakiskolákat létesítenek és azokat megfelelő mennyiségű tankönyvvel látják el, hogy a rádió és a TV magyar adásait fokozni fogják, hogy a közigazgatás és bíráskodás terén az anyanyelv használatát biztosítják és így tovább.

Ugyanakkor azonban kijelentette azt is, hogy a tanulóknak saját érdekükben meg kell tanulniok románul is, a magasképzettségű intellektüeleknek pedig legalább egy európai (orosz, német, francia, angol) nyelvet is tudniok kell.

Ezt követőleg, március 26-án Mircea Malita román népművelési miniszter a bukaresti rádióban bejelentette, hogy bárhol és bármely oszályban, ha legalább 6 tanuló kéri az anyanyelven való oktatást, tanítót adnak melléjük, hogy 5 középiskolában a tanulók román, magyar, vagy német nyelv között választhatnak, hogy az egyetemi és főiskolai felvételeknél a diákok egyes tételekből azon a nyelven vizsgázhatnak, amelyiken azt tanulták, hogy a pedagógiai főiskolákon magyar szakosztályokat létesítenek.

Nem kívánok a fenti, valóban tetszetős ígéretekkel itt most részletesebben foglalkozni, de annál nyomatékosabban le kell szögeznem, hogy a gyakorlat, mint a múltban, úgy a jelenben is egészen mást mutat és ismerve a románokat, a jövőben is egészen mást fog mutatni.

«Van ugyan hat színházunk, — írják Erdélyből —, sőt operánk is Kolozsvárott és vannak magyar tannyelvű középiskoláink is, de mindez teljesen román szellemben van vezetve és magyarul nevelik gyerekeinket románnak.» — Egyik szavahihető ismerősöm nem rég járt Erdélyben és többek között ezeket mondotta: «A románok a székely anyákat a moldvai és regáti kórházakba utalják be szülni, hogy az újszülött kis magyar születési helye után románnak számítson és ennek megfelelően a személyi adatokat is «román torzítással» jegyzik be az anyakönyvbe. Ugyanakkor a román asszonyokat erdélyi kórházakba küldik szülni, hogy ilyen módon is növeljék a bennszülött románok számát Erdélyben.»

De mindennél többet mond a MAGYAR ÉLET 1971. április 17-i számában megjelent rövid hír:

«Megdöbbentő hírt hozott a posta Udvarhely megyéből (Erdély). Nagy-Galambfalváról írják: «Hét községet: Nagy- és Kis-Galambfalvát, Bikafalvát, Décsfalvát, Agyagfalvát, Bogárfalvát és Magyarost a kitelepítés veszélye fenyegeti. Már összeírták a lakosságot és közölték velünk, hogy rövidesen áttelepítenek bennünket Moldovába, mivel a Küküllőn vízerőmű épül és falvainkat elborítja a víz.» Mi ez, ha nem tervszerű és céltudatos magyarirtás?

22