Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-09-01 / 2. szám
Ceausescu, mint minden román, nagyon jól tudja, hogy Erdély végleges megtartását csak úgy remélhetik, ha sikerül nekik Erdély 2 milliónyi, őslakos' magyarját és székelyét onnan eltüntetni. Ezért a mindenkori román kormányok 1919 óta a mai napig, amint a fenti idézetek is bizonyítják, semmilyen eszköztől sem riadtak és riadnak vissza, hogy Erdély magyar és székely tömbjeit megbontsák, szétszórják, beolvasszák! Mikor ébrednek már rá a szabadföldi magyarok, hogy a jelen körülmények között az ő elsőrendű feladatuk és kötelességük az elszakított területek kettős járom alatt pusztuló, kiirtásra ítélt 4 milliónyi magyarjának a megmentése és védelme?! Ha egyszer ezek elvesznek, a temészetes életterétől és védő vonalaitól megfosztott és a Csonkaország határai közé szorított magyar nemzettörzs is lassú, de biztos pusztulásra van ítélve. DR. HÓRY ANDRÄS __ v. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, titkos tanácsos, a Johannita Rend lovagja, az 1945 előtti Magyarország utolsó varsói követe, 88 éves korában, 1971. márc. 11-én Bécsben meghalt. 1883-ban Kolozsvárott született. Iskoláit és egyetemi tanulmányainak egy részét is ott végezte. Az 1. világháború után őt bízták meg a bukaresti magyar követség megszervezésével és vezetésével. 1924- ben belgrádi követté nevezték ki, 1927—1935-ig, varsói követté való kinevezéséig pedig a külügyminisztériumban teljesített szolgálatot. Dr. Hóry András személyében a két világháború közötti Magyarország diplomáciai karának egyik legértékesebb tagját, az öncélú magyar külpolitika egyik legfőbb képviselőjét vesztettük el. Bár német nyomásra 1940 januárjában rendelkezési állományba helyezték, 1940 augusztusában őt bízták meg a Turnu-Severinben az erdélyi kérdés rendezésére összeült magyar—román megbeszélésre kirendelt kormányküldöttség vezetésével. Nem rajta múlott, hogy a tárgyalások eredménytelenül végződtek. Az 1956-os szabadságharc leverése után ő is kimenekült és Ausztriában telepedett le. Annak ellenére, hogy látását 80 °/o-ban elvesztette, igen élénk írói tevékenységet fejtett ki, hogy értékes diplomáciai tapasztalatait átadhassa az utókornak. Az emigrációban megjelent írásai közül külön ki kell emelni «A diplomáciai szolgálat», «A kulisszák mögött» című 1965-ben és a «Még egy barázdát sem» című 1967-ben megjelent diplomáciai tárgyú munkáit. Az utóbbi kettőt Wass Albert angol nyelven is kiadta. Emlékirataink többi része még kiadásra vár. A magyar emigráció kegyelettel hajt fejet Hóry András emléke előtt, aki az emigrációban is hű maradt hivatásához, a jogos magyar érdekek fáradhatatlan szolgálatához. H. E.
