Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
Püspökök börtönben vannak vagy aggodalom zsákmányául odavetve; a hívek légiói abban a lehetetlenségben, hogy megünnepeljék a Karácsonyt! Azt hihetnők, — mondta Ottaviani bíboros —, hogy tiltakozás támad, amely hasonlít az óceán bömböléséhez, hogy az egész emberiség egy emberként talpra áll, hogy a rosszalás kiáltása hangzik fel, amely hasonlít a leírhatatlan fájdalom kitöréséhez. Egyáltalán semmi... Bizonyos sajtó, efloglalva sportbajnokok, színészek ügyeivel és botránykrónikákkal, tudomást sem vesz arról, amit mindenki tud, hogy emberek tömege börtönben sínylődik, tömegeket kényszermunkára ítéltek, emberek tömegét vad harapás szorítja, amely még két napra sem engedélyezi, hogy házukat vagy hazájukat elhagyják! Politikusok és felelősséggel felruházott emberek tudják, hogy Európa felében nincs szabadság sem az iskolákban, sem az egyetemeken, sem a munkakörökben, s hogy csak egy módon lehet élni: rabszolgaként és a hatalom bitorlóinak éljenezve! Tudják, hogy egyik pillanatról a másikra a legönkényesebb és legellenőrizhetetlenebb uralom akaratára a világ apokaliptikus mélységbe dönthető. E politikusok, e felelősséggel terhelt emberek tudják mindezt és mégis tűrik mások kezdeményezéseit... ; elviselik e kezdeményezéseket, megzavarva a rémülettől, nem lépnek ugyan az üldözők szolgálatába, mint egyes értelmiségek, abban a reményben, hogy rossz időkben megmenekülhetnek. Ügyet sem vetnek magasabbrendű meggondolásokra, akkor sem, ha magukat kereszténynek mondják. Föl lehet ruházva valaki a legmagasabb társadalmi ranggal és lelkileg mégis holt... Az élet a fájdalom érzésében nyilvánul meg, azon élénkségben, amellyel visszahat a megsebesítésre, a cselekvés gyorsaságában és erejében. Rothadt és korhadt az ember, amikor nem reagál többé. A keresztények gyilkosa előtt, egy ember előtt, aki nem elégszik meg Isten tagadásával, hanem durva megvetéssel sértegeti Öt és ostorozza, — Isten szolgái és gyermekei, egy keresztény mosolyoghat-e és hízeleghet-e? Szövetséget köthet-e keresztény azok segédeivel és szövetségeseivel, akik a még szabad világban előirányozzák és előkészítik e keresztényellenes rendszernek az eljövetelét!? Megelégedhetni-e bármely enyhüléssel, amikor hiányzik az enyhülés azon legelemibb alapja, amit képez mások lelkiismeretének és hiténak tiszteletbentartása; amikor hiányzik Krisztus arcának tisztelete, akit ismét csak leköpdösnek, tövissel koronáznak és arculvernek!? Kezet nyujthatni-e annak, aki mindé bűntényeket elköveti? «Hogy én nem lehettem ott frankjaimmal!» — kiáltott fel Clovis, hallván Krisztus kínszenvedése történetét. De lám! Krisztus szenvedése folytatódik. Egy másik francia így írta egy halhatatlan lapon: «Krisztus haláltusáját vívja és te paktálsz hóhéraival...» 13
