Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

tehát annak a sokezer magyar harcosnak és még katonakorban sem lévő fiatal magyar önkéntesnek áldozatát is, akik 1944—1945-ben, mint a fenti cikk szerzője írja, «az utolsó pillanatig és az utolsó négyzetméterig harcoltak, hogy megvédjék nemcsak saját hazájukat, hanem egyúttal Európát és Nyugatot is a bolsevista invázió és a vörös Ázsia barbár hordáitól, s e hősök dicsőséges tetemei ma jeltelen tömegsírokban nyugosznak valahol a Tisza és a Duna partján...» Lehet, hogy ezeket a hősöket ma már nem sikkasztják el teljesen, de még mindig nem ismerik kellőképpen, most sem beszélnek róluk és áldozatukról, emléküket nem ünnepük és hogy Guy Sa jer kiváló művének címét idézzem, — amely néhány hónappal ezelőtt jelent meg — ezek a harcosok voltak a «világ legelfelejtettebb, legkevésbé ismert és legjobban megrágalmazott katonái!» ...

A világ emlékezetébe kell továbbá idézni azt is, hogy a trianoni és saint-germaini békekötések az egész Dunamedence földrajzi és történelmi törvényeit felborították s hogy Trianonban Magyarországot szabályosan «szétmarcangolták» a győztesek önkénye szerint, akik leginkább Magyarország esetében cinikusan megszegték a népek önrendelkezési jogának saját maguk által kinyilatkoztatott elvét. Az akkori gyűlölettel szemben, mellyel akkor Középeurópa népeit balkanizálták és melynek következtében őket közben előbb Németország, majd Oroszország leigázta, a mai kor jóakaratú embereinek az a feladata, hogy Európa egységes, nemzetek feletti és szövetségi alapon álló megvalósításáért harcoljanak. E népek felszabadulása a szovjet járom alól, majd Európa e részének észszerű újjárendezése minden szabad ember legfőbb gondját kell hogy képezze korunkban. A középeurópai területek népi és nyelvi kevertsége még nyomosabb okot szolgáltat arra, hogy itt tartomány- vagy államszövetségi alapon keressünk megoldást svájci mintáua. Középeurópa mai állapota mindenképpen természetellenes és józan ésszel nem tekinthető véglegesnek. A jövőben elengedhetetlenül szükséges lesz tehát, mihelyt eljön rá a kedvező pillanat, hogy ott a természeti törvényeknek megfelelő egyensúlyt helyreállítsák, ami egyébként egész Európa számára jó és hasznos lesz. A Dunamedence egységét ilyen vagy olyan formában úgyis vissza kell előbb-utóbb állítani. A Történelem ugyanis ma már sokkal inkább tetteket kíván a szabad világtól, mint ímmel-ámmal kiejtett jámbor szándékú nyilatkozatokat a népek önrendelkezési jogáról. Csak kis népek természetes jogainak tiszteletbentartása és a nagy népek önmérsékletének példamutatása képezheti holnap e terület és egész Európa egységének szilárd alapját, amit mi szívünk minden melegével kívánunk. (A szerkesztőség kiemelése.)

Párizs, 1969. október 25.

Yves de DARUVÄR

a Felszabadítási Rend Társharcosa

40