Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-09-01 / 3. szám
Lapszemle Emberi oktalanság döntötte nyomorúságba Erdély népét... Talán egyetlen természeti katasztrófa sem kapott olyan részletes és folyamatos nyilvánosságot a világsajtóban, mint a május közepén a Romániához csatolt Erdélyre, az Aldunára, majd a Csonkaország keleti részére és a Jugoszláviához csatolt Bánátra zúdult, közel egy hónapig tartó árvíz. Egy magyarnyelvű negyedévi szemlének sem módja, sem lehetősége nincs rá, hogy csak vázlatosan is beszámoljon erről a katasztrófáról és hogy bekapcsolódjon az egész világon megindult segélynyújtási szervezkedésbe. De nincs is rá szükség, mert mind a hírszolgálat, mind a segélynyújtás terén azt megtették már mások, amiből a szabad földön élő magyarok sajtója, egyházi, társadalmi és politikai szervezetei is, ha kissé lassan és nehézkesenen indulva is, példaadóan kivették részüket. Nekünk azonban mégis van néhány szavunk és feljegyezni valónk erről a katasztrófáról, mert az nemcsak a Csonkaországban, hanem Erdélyben és a Bánátban is 90 °/o-ban az amúgyis mindenéből kiforgatott, nemzeti létében állandóan fenyegetett, kettős járom alatt sínylődő magyarságot sújtotta és az ezerév minden viharát kiállt ősi magyar városokat és falvakat döntötte romba. Bármennyire is szeretnék az illetékesek a felelősséget a rendkívüli téli havazásokra és a májusban szokatlan hetes esőzésekre hárítani, nem lehet, mert azért kizárólag az 50 évvel ezelelőtt hozott kegyetlen, embertelen, országcsonkító TRIANONI BÉKEPARANCS és annak túlzónacionalista, hatalmi tébolyban tobzódó haszonélvezői a felelősek. Ezt az egyik erdélyi levélíró találóan így fogalmazta meg: «Sokat tudnék beszélni arról, hogy milyen emberi oktalanság okozta a tragédiát és döntötte nyomorúságba az erdélyi népet...» A bűnös esztelenséggel meghúzott, a folyókat, völgyeket, hegygerinceket következetesen derékba szelő határok a Kárpátmedencének nemcsak egyedülálló földrajzi egységét bontották meg, hanem többek között azt az egészen nagyszerű, európai hírű árvízvédelmi szervezettségét is, amit a magyarság tudással, verejtékkel és mérhetetlen anyagi áldozattal már 100 évvel ezelőtt kiépített a Kárpátmedence és összes lakóinak a védelmére. 41
