Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-09-01 / 3. szám
Az újvidéki «Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei» Az újvidéki egyetem keretében felállított «Hungarológiai Intézet» közel két évi előkészítő munka után 1969. február 1-én kezdte meg tényleges működését. Az Intézet élén továbbra is az előkészítéssel és szervezéssel megbízott dr. Szeli István egyetemi magántanár áll. Az Intézet munkáját 3 szervezetszerű tudományos és 2 tiszteletdíjas belső munkatárssal indította el. A szervezés során sikerült azonban több külső munkatársat is beszervezni s egyben az Intézet több jugoszláviai, valamint magyarországi intézettel és tudományos szervezettel lépett kapcsolatba, elsősorban a tudományos munkához oly nélkülözhetetlen bibliográfiák, forrásmunkák rendelkezésre bocsátása érdekében. Annak idején az Intézet megalakulásának híre kedvező visszhangot váltott ki az emigrációs magyarság körében is és több magyar lap teljes egészében helyt adott dr. Szeli István beköszöntő írásának. Érthető tehát, hogy az emigrációs magyarság is várakozással tekintett az Intézet tényleges munkájának első eredményei elé. És most előttünk fekszik az Intézet kiadásában 1969 szeptemberében megindított «A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei» kiadvány első két száma. A kiadványt Bosnyák István és Szeli István szerkesztik. Az utóbbi, mint az Intézet vezetője, a kiadványnak fő- és felelős szerkesztője. A kiadvány ízléses köntösben, jó papiroson, az újvidéki Éórum kiadóvállalat nyomdájában készült. A kiadvány első két száma anyagának áttekintése, valamint a főszerkesztő, dr. Szeli István bevezető írásának áttanulmányozása után sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az Intézet tudományos munkásságának ez első eredményei korántsem váltották be reményeinket, amelyeket az Intézet megindulásakor tápláltunk. Természetesen az Intézet öt állandó jellegű munkatársától a kezdeti nehézségek közepette, még állandó otthon, kellő felszerelés nélkül nem igen várhattunk csodákat. Amit hiányolunk, nem a felmutatott eredmények mennyiségére, még csak nem is minőségére, hanem az Intézet munkaterületének korlátozására vonatkozik. «Anélkül, hogy megfeledkeznénk a régebbi örökség felderítésének szükségességéről, ma különösen az elmúlt fél évszázad kultúrális múltjának részletes feltárását tartjuk fontosnak, mert a jelentősebb magyar művelődési központoktól távolra került vajdasági magyarság önmaga szellemi erőire ébredve éppen mintegy ötven évvel ezelőtt kezdte megtenni első önálló lépéseit mai kultúrája kifejlesztése irányában. Az addig elért és az azóta kibontakozott irodalmi, nyelvi, művészeti és művelődési eredmények felmérése, 30
