Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-09-01 / 3. szám
tévesztő mindaz a publikáció, amely az jelentette, hogy a magyarok és a románok között sor került volna tárgyalásokra. Ilyen nem volt. 1940. augusztus 29-én Ribbentrop és Ciano közölték gróf Csákyval, hogy Németország és Olaszország a döntőbíró szerepét kívánja betölteni Magyarország és Románia között fennálló területi vitában. Volt egy «pikáns» része is ennek a bécsi értekezletnek (?), ugyanis Ribbentrop magához kérette Telekit és Csákyt s egész furcsa hangot ütött meg, amiből az volt észrevehető, hogy mind ez azért történik, hogy a magyarokat «letörje». Majd a magyarországi «német kisebbség» állítólagos sérelmeivel hozakodott elő. Csáky és Teleki magyar területek visszaadását kérte, illetve «követelte». Csáky Ribbentropot kérte, hogy a tárgyalás, illetve a döntés előtt még tárgyalhasson Manoilescuval, de a németek ezt visszautasították.11 Az augusztus 29-én tartott megbeszélésekről, információkról és «ígéretekről» Csáky 1940. augusztus 29-én a déli órákban tájékoztatta a minisztertanácsot és kérte a döntést. 1940. augusztus 30-án hozták meg a döntést a Belvedere kastélyban. A bécsi jegyzőkönyv 7 pontban foglalta össze a magyar—román per «ítéletét», amit Ribbentrop, Ciano, Csáky és Manoilescu írt alá. A jegyzőkönyvhöz csatolták Ribbentrop és Ciano döntőbírósági határozatát, aminek 1. pontja szerint a térképen lerögzítették Magyarország és Románia között a határt, a 2. pont értelmében a románok kötelesek 14 napon belül kiüríteni Észak-Erdélyt. A kiürítés és megszállás részleteit már a két ország magyar—román bizottsága hatáskörébe utalták át. Ribbentrop ugyanakkor a német kisebbségek «sérelmének orvoslását» követelte, sőt a magyar állam szuverénitását sértő jogokat erőszakolt a magyar kormányra a «Volksbund» javára, ami a későbbiek folyamán sok-sok torzsalkodás alapját szolgáltatta. A magyar delegáció különvonata 1940. augusztus 30-án, éjjel 12 órakor gördült be a Keleti pályaudvarra ... A döntés értelmében ÉSZAK-ÉRDÉL Y 43 000 km2 területe és 2,5 millió lakosa tért vissza 22 éves kálváriás út után az 1000 éves anyaországhoz, Magyarországhoz. E nap az öröm, de egyben a fájdalom napja is volt, mert magyarságunk százezrei továbbra is román uralom alatt maradtak. Sztójai Döme berlini nagykövetünk 1940. szeptember 10-én kelt titkos jelentéséből12 ismerjük a II. Bécsi-döntés hátterét, ami ezt a salamoni-ítéletet («Göring-zsák») hozta létre. Hitler őszintén és nyíltan kijelentette, hogy a döntésben katona-politikai érvek játszottak szerepet, «ha Romániában felborult volna a helyzet, az előállott vákuumban minden oldalról benyomulhattak volna a szomszédok és Németország (és Olaszország) részére a döntő fontosságú olajmezők sorsa kritikussá vált volna ... Az olaj kérdése gyakorolt továbbá döntő befolyást az új határvonalak megvonásánál is ... » 27
