Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-09-01 / 3. szám
Elgondolkoztató, de nem meglepő az a román logika se, ami felszínre került 1940. augusztus 30-ának éjszakáján Bukarestben. Amíg a magyar királyi kormány azonnal elfogadta a Tengelyhatalmak «salamoni» döntését, addig a románok Károly király vezetése alatt éjféltől hajnalig tanácskoztak és csak 11 szavazattal 9 ellenében mentek bele a döntőbizottság határozatába. Miért? — Belpolitikáiig és a régi szövetségeseik felé kívánták ezzel igazolni, hogy csak nyomás és kényszer alatt fogadták el Belvedere döntését.13 A Bécsi-döntést és a meghúzandó új határvonalat augusztus 30-án közölték az összes rádióállomások. Az események pillanatok alatt új helyzetképet teremtettek Romániában. Hatalmas német- és olaszellenes tüntetések robbantak ki Romániában, bizonyítani akarván ezzel, hogy Románia csak a kényszer hatása alatt tette, amit tett. Az utcai tüntetések nemcsak a tengelyhatalmak politikája ellen szóltak, hanem magyarellenesek is voltak. Románia falai között rekedt délerdélyi magyarságot a legsúlyosabb politikai és gazdasági megtorló intézkedésekkel sújtották. A magyarok ezreit vetették kényszermunkatáborokba, akiket még 1945 után is fogvatartottak. A zsidósággal szemben a legbrutálisabb módon léptek fel, bár az antiszemitizmus már régebben végigseperte az országukban élő zsidó polgárokat, még Hitlert is megelőzték és túlszárnyalták a zsidóirtásban. A bécsi döntést követő órákban Bukarestben a VASGÁRDA lépett porondra, ehhez a felkeléshez csatlakozott a diákság, értelmiség, katonaság, rendőrség és a parasztság is. Elégtételt követeltek Codreanu életéért. II. Károly barátnőjével kénytelen volt elmenekülni, utóda fia, I. Mihály lett, de már szeptember 3-án az ország élére Antonescu tábornok került. Ez a politikai belsőkép pontosan egybevágott a németek oroszellenes katonai akciójával, ami kirobbanás előtti statusban vajúdott. Az egész politikai és hatalomátvételi játszma mögött Észak-Erdély visszaszerzése, továbbá Besszarábia és Transznisztria megkaparintása húzódott meg. Így alakultak a történelem lapjai Romániában, jóformán a magyar kir. honvédség még birtokba sem vehette azt az erdélyi területet, amiről Dr. A. C. Macartney a következőket írta: «Transylvania was not a separate Land of the Hungarian Crown, but simply and adminisztratively distric part in the Kingdom of Hungary...»14 A magyarbarátnak kikiáltott Dr. Petru GROZA sem maradt néma Észak-Erdély elvételében, kinyilvánította: «ERDÉLY ... így vagy úgy, de egészen kell nekünk».15 Jón Antonescu 1940. nov. 14—16 között Mussolinivel, nov. 23-án Hitlerrel tárgyalt és mindkét államfő előtt kifejezte «rosszalását» a bécsi döntés felett és egyben felajánlotta az «esetleges» kommunistaveszély elhárítására teljes haderejét. 28
