Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

a. / A Szent Korona felső részének négy abroncsíve, amelyeket 2—2 apostol zománcképe díszít, nem szabályos ívben hajlanak, sőt az egyes ívek hajlása is különbözik egymástól, ami az egésznek torzított formát ad. A különböző oldalról és irányból készített fényképek ezt világosan mutatják. Továbbá, az ívek a két zománckép között különböző mértékben meg vannak törve. Ezeket a töréseket annak idején három íven forrasztással és aranykapcsokkal meg is javították, a negyedik íven azonban a törés még most is megvan.

Ezek a javítások és a meglévő törés a fényképen szintén jól láthatók. Az abroncsívek tehát szerinte egyenes pántok voltak. — Ismerve a Szent Korona éppen jelentősége miatti viharos, hányatott sorsát, egyáltalán nem lehetetlen, hogy jelenlegi torz formája és az ívek két kép közötti törése külső behatástól keletkezett.

b. / Az abroncsíveket a korona tetejét középen egy négyszögletes, az apostolok képeinél nagyobb méretű zománckép fogja össze, amin Krisztus ülő képe látható. Abban az időben minden ilyen koronát — a királyi hatalom isteni eredetének jelképezésére — Krisztus képe elől, jól látható helyen díszítette. A Szent Korona felső részén, ezzel szemben, Krisztus képe a legláthatatlanabb helyen, a tetején, vízszintes helyzetben van elhelyezve. — A szerző azonban adós maradt olyan koronák felsorolásával és képeinek közlésével, amelyek, mint a Szent Korona alsó részén, elől Krisztus képe látható.

Ezekből a tényekből a szerző arra következtet, hogy a Szent Korona felső része eredetileg nem koronának készült és csak akkor csináltak belőle koronát, amikor az alsó résszel összeépítették. És itt ökéntelenül is felmerül a kérdés: Feltételezhető-e az akkori világ második leggazdagabb uralkodójáról, III. Béláról — de meg Könyves Kálmánról is —, hogy egy misekönyv vagy kódex fedőlapjának díszítéséből csináltasson magának koronát, hacsak nem fűződött hozzá valami egészen különleges emlék, kegyelet, vagy hagyomány? Ilyen egyszerűen nem létezik. A szerző is valószínűnek tartja, hogy az, amiből a Szent Korona felső részét készítették, szoros személyi kapcsolatban kellett lennie Szent Istvánnal. Na és akkor mi lett a hiányzó 2—2 apostol képével? Minden tisztelet, kegyelet és hagyomány ellenére kidobták a szemétre?

De a szerző még sok olyan dologról nem tud, vagy szándékosan elmellőz, amik állításait, ha nem is közvetlenül, lényegesen gyöngítik.

Nem tudja, hogy Szent István anyja, akár a lengyel hercegnő, Belekegini, akár Kalotha-Stephanos erdőelvi gyula leánya, Saroldu volt, már keresztény volt, s így gyermekei kereszténynek születtek és keresztényként nevelkedtek.8

8 Padányi Viktor «Géza fejedelem második házassága» c. tanulmányában minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy Szent István anyja Belekegini lengyel hercegnő volt és nem Saroldu, akinek apja, Kalotha Stephanos erdőelvi gyula már 948-ban megkeresztelkedett Bizáncban.

12