Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
PROF. ANDERSON CIKKE JUGOSZLÁVIÁRÓL A «CURRENT HISTORY»-BAN PROF. STEPHEN S. ANDERSON, a Windham College tanára, a «CURRENT HISTORY» 1969. évi áprilisi számában «Yugoslavia: The Diplomacy of Balance» címmel cikket írt Jugoszlávia külpolitikájának a csehszlovák krízist követő alakulásáról. Cikke bevezető részében Anderson foglalkozik Jugoszlávia belpolitikai helyzetével is. Ügy véli, hogy Jugoszlávia belpolitikai helyzete Rankovics bukását követő krízis óta újból megszilárdult. Az albánlakta területek szinte forradalmi méretű nyugtalanságát — felfogása szerint — Ti tónak az önkormányzat kiterjesztésére tett ígéretével sikerült leszerelnie. Az 1913 óta akut macedón kérdés újbóli felvetését csupán a Jugoszláviára gyakorolt szovjet nyomás egyik eszközének tekinti, s ezért csupán cikke külpolitikai fejezetében érinti. A szerb—horvát ellentétek legújabb megnyilvánulásairól nem is tesz említést. A nemzetiségi kérdés jelentőségének az átértékelése annál érthetetlenebb, mert a «Current History»-nak ugyanebben a számában A.Z.R. (Alvin Z. Rubinstein) kedvezően méltatja Prof. Paul Shoup «Communism and the Yugoslav National Question» c., a Columbia University Press kiadásában (1968) megjelent könyvét. «Yugoslavia’s future as a viable national-state depends upon the ability of the post-Tito generation of leaders to reconcile nationality differences. As a multilingual, multinational, multireligious society, Yugoslavia faces staggering challanges»2— írja A.Z.R. kritikájában. Jugoszlávia külpolitikáját Prof. Anderson szerint, három törekvés jellemezte az utolsó évtizedben. a) Baráti politika a Szovjetunió és a kommunista blokk államai felé, Jugoszlávia politikai és gazdasági függetlenségének fenntartásával. E politika keretében Jugoszlávia egyidejűleg támogatott minden olyan törekvést, mely a kommunista blokk kapcsolatát Moszkvával szemben lazítani igyekezett. b) Politikai, de főleg gazdasági függetlenségének biztosítására Jugoszlávia nyugati gazdasági kapcsolatainak kiszélesítésére törekedett. c) Saját politikai státusának felemelése érdekében vezetőszerepet játszott az u.n. semleges blokk kialakításában. — Tette ezt Jugoszlávia egyben abban a reményben, hogy e semleges blokk egységes fellépése a nemzetközi fórumokon alkalmas lehet a nagyhatalmi ér2 Jugoszláviának, mint nemzetállamnak a jövője a Tito utáni generáció vezetőinek bölcseségétől függ, hogy hogyan tudják kiküszöbölni a nemzetiségi ellentéteket. Mint többnyelvű, többnemzetiségű, többvallású társadalom, Jugoszlávia elképesztő követelésekkel néz szembe. 42
