Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
Ostovics elismeri ugyan, hogy Anglia nagy nyomást gyakorolt Jugoszláviára, hogy azt Németország ellenében a háborúba bevonja (köztudomású, hogy az angol titkos szolgálat fél millió fonttal támogatta a puccs megszervezését s Donovan ezredes, Roosevelt elnök külön megbízottja a Titkos Szolgálattal egyetértésben tárgyalt 1941 március elején Belgrádban1), a puccs legfőbb indítékát mégis a nagyszerb köröknek azon törekvésében látja, hogy a Cvetkovics kormány megbuktatásával elgáncsolják az 1939. augusztusában létrejött szerbhorvát megegyezést s ezzel elejét vegyék Jugoszlávia többi népe által sürgetett további önkormányzatoknak, Jugoszlávia teljes federalizálásának s így a szerbség részére biztosítsák továbbra is Jugoszlávia irányítását. Ostovics kétségbevonja a puccs vezetőinek azt az utólagos érvét is, hogy a puccs kirobbantásával, majd a német—jugoszláv háború kiváltásával nekik döntő részük volt abban, hogy a Szovjetunió elleni hadjáratot a Német Birodalomnak június 21-re kellett elhalasztania, ami a Szovjetunió lerohanására irányuló villámhadjárat tervének sikeres befejezését lehetetlenné tette s így Németország a háborút elvesztette. Ostovics e kérdésben hivatkozik Halder tábornok, német vezérkari főnök és Liddel Hart, a Times katonai szakértőének megállapításaira, melyek szerint Németország az oroszországi talajviszonyok között nem is kezdhette meg a hadjáratot június közepe előtt. Ostovics levelének befejező részében azzal a lehetőséggel foglalkozik, hogy Tito Jugoszláviát ténylegesen (nemcsak névlegesen, mint ma) federatív államá szervezi át s e federációt ki fogja terjeszteni nemcsak a Balkán, de Közép-Európa felé is. Szerinte nemcsak az Egyesült Államok, de a Szovjetunió is támogatná e tervet, ami egy csapásra megoldaná e térség minden problémáját. Véleménye szerint e federáción belül az egyes tagállamoknak kizárólagosan belügye volna, hogy milyen szociális rendszert fogadnak el. Vagyis lehetségesnek tartja, hogy a federáción belül egyes államok továbbra is kommunisták maradjanak. Ostovics e reménye mögött nincs más, mint a délszláv gondolat régi megszállottjának utolsó reménye, hogy így — vagy úgy — Jugoszlávia mégis átmenthető lesz a jövőbe, ha kell, még a kommunista rendszer megtartása árán is. Jugoszlávia és a Dunamedence népei minden bizonnyal másképp vélekednek. Dettay Károly 1 A. W. Palmer: «Revolt in Belgrade, March 27, 1941.» c. és a «History Today» 1960. márciusi számában megjelent cikke, illetve ennek ismertetése a «Lármafa» 1960./2. számában. «Donovan ezredes szerepe a belgrádi puccsban» — «Lármafa* 1960./4. sz. 41
