Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-04-04 / 1. szám

ország pénzén megvásárolt s a Monarchia-ellenes propaganda szolgálatába állított angol és francia szerzőknek még az első világháború előtt, vagy annak folyamán megjelent munkáira utal. (2)

Amíg Jugoszlávia északnyugati és nyugati határainak tárgyalása során a szerző bemutatja az érem osztrák és olasz oldalát is s főleg olasz viszonylatban alaposan felhasználja azok dokumentációs anyaanyagát, addig a magyar—jugoszláv határ kérdésében teljesen mellőzi a magyar álláspont ismertetését.

Igaz, a párizsi békekonferenciának abban az időszakában, amikor a magyar—jugoszláv határ kérdésében döntöttek, a magyar békedelegáció még nem kapott meghívást a békekonferenciára. Amikor 1920. januárjában a magyar békedelegáció megjelenhetett Párizsban, a trianoni béke szövege már készen állott s azt az ententehatalmak véglegesnek tekintették. Így gróf Apponyi Albertnek, a magyar delegáció vezetőjének a békekongresszushoz intézett és a népi önrendelkezési elv gyakorlati alkalmazásaként a népszavazást elrendelését kérő beszéde, valamint a békedelegáció által előterjesztett memorandumok és dokumentációs anyag érdemes megvitatásra már nem került. Így a jugoszláv békedelegációnak nem kellett szembeszállnia a magyar érvekkel, nem kellett a maga területi igényeit a magyar ellenérvekkel szemben megvédenie. Mégis egy 1966-ban megjelent történeti munkának, ha valóban objektív kíván lenni, legalább utalnia kellett volna az 1920-ban előterjesztett magyar álláspontra is, annál is inkább, mert ez az anyag már 1920—21-ben publikálva lett s valamennyi nagyobb amerikai könyvtárban hozzá is férhető. (3)

De utalnia kellett volna a szerzőnek a magyar külügyminisztérium által 1939-ben publikált «Papers and Documents» kiadványsorozat első kötetére is, mely a magyar külügyminisztérium 1919—1920-as okmányait tette közzé s így bőséges forrásanyagot tartalmaz a békekonferenciával kapcsolatosan. Így különösképpen a magyar és a francia kormány közt 1919 tavaszán megindult titkos tárgyalások érintik ezt a témát, hiszen e tárgyalások a még alá nem írt békeszerződés területi rendelkezéseinek radikális revízióját célozzák. (4)

Könyve bibliográfiájában ugyan a szerző felsorolja Francis Deák «Hungary at the Paris Peace Conference» c. a Columbia University kiadásában megjelent munkáját, valamint C. A. Macartney angol történész «Hungary and her successors» c. 1937-ben megjelent kötetét, de könyve szövegében ezekre a munkákra nincs utalás.

De Lederer professzor nem tesz említést arról sem, hogy az amerikai békedelegáció Bácskában a határt jóval délebbre kívánta megvonni, amely határmegvonás lehetővé tette volna, hogy a bácskai magyarság jelentős része Magyarország keretében maradhasson. (5)

Arra a tényre, hogy a békekonferencia szakértő-bizottsága Baranya egészét és a Murától északra eső Muravidéket teljes egészében

31