Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-04-04 / 1. szám

Magyarország keretében kívánta meghagyni, csupán egy félmondattal utal, amikor e döntésnek földrajzi érvét igyekszik nevetségessé tenni. (6)

Annak ellenére, hogy a szerző részletesen foglalkozik Olaszországnak azon törekvésével, hogy a jugoszláv megoldással szemben az önálló Horvátország gondolatát állítsa szembe, Lederer professzor nem tartja szükségesnek, hogy az olasz békedelegációnak a baranyai és a muravidéki kérdésben tanúsított magatartását felemlítse, holott Harold Temperly erre már 1928-ban rámutatott. (7)

A muravidéki határkérdésben már kissé bőbeszédűbb. A jugoszláv delegáció előterjesztésében a határt egészen a Rába f oly óig kívánta előretolni s a muravidéki határt csupán az 1919. május 20-án előterjesztett módosított memorandumában vonta vissza a Rába és a Mura vízválasztó vonalára. Trumbics szerint e módosítással Jugoszlávia muravidéki igényét 366 km--rel csökkentette s mintegy 7000 szlovén (vend) lakosról mondott le. Clive Day, az amerikai delegáció tagja elvben helytelenítette a határnak a Murától északra való megvonását, de a népi elv alapján kész volt elfogadni a módosított határmegvonást. De Martino, olasz delegátus ellenezte ugyan a területi bizottság eredeti javaslatának (mely az egész Muravidéket Magyarország keretében kívánta meghagyni) módosítását, de a szövetségesek egységének fenntartása céljából azt mégis elfogadta. (224. oldal.)

A Muravidék hovatartozandóságának kérdése azonban nem zárult le a trianoni békeszerződés 1919. május 20~án elfogadott rendelkezésével. A határkijelölő bizottság Alsó-Lendva lakossága spontán tüntetésének hatása alatt élt Millerand elnök 1920. május 6-i kísérőlevelében biztosított jogával és a Népszövetség elé terjesztett javaslatában a Lendva-völgy Magyarországhoz való visszacsatolására tett javaslatot. A Népszövetség Tanácsa Hymans belga külügyminiszter elnökletével egy bizottságot küldött ki a javaslat tanulmányozására s e bizottság a kérdés alapos tanulmányozása után oly egyértelmű javaslatot terjesztett a Tanács elé, hogy a békekonferencia szakértőbizottság eredeti javaslatának megfelelően az egész Muravidéket kapcsolják vissza Magyarországhoz. A Népszövetség ügyrendje értelmében azonban a Tanács napirendjére csak akkor lehetett kitűzni egy kérdést, ha az érintett ország — jelen esetben Jugoszlávia — kormánya ehhez hozzájárul. Jugoszlávia természetesen nem járult hozzá, hogy a határmegállapító bizottság s egyben a Népszövetség Tanácsa bizottsága javaslatát a teljes Tanács napirendjére tűzzék. Ezzel Muravidék egészen 1941-ig Jugoszlávia birtokában maradt. Lederer professzornak a muravidéki kérdés ez epilógusáról legalább lábjegyzetben meg kellett volna emlékeznie. (8)

A Temesköz (Bánát) kérdésében a szerző megemlíti ugyan, hogy ez a terület is Magyarországhoz tartozott, de a szerb—román vitát állítva a fókuszba, e tény szinte elsikkad a kérdés kifejtése során.

32