Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
kegyelmezzen meg nekünk! Ha ilyen ajándék van a kezetekben, szívesen fogadja-e tőletek? - mondja a Seregek Ura. Bárcsak volna valaki közietek, aki bezárná a templom ajtaját, és ne égne hiába oltáromon a tűz! Nem telik kedvem bennetek - mondja a Seregek Ura nem kívánok tőletek áldozatot! Hiszen napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között, és mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek, és az tiszta áldozat. Mert nagy az én nevem a népek között - mondja a Seregek Ura. Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az Úr asztalát tisztátalanná szabad tenni hitvány terménnyel és eledellel. Azt mondjátok: Micsoda fáradság! - és még lihegtek is közben - mondja a Seregek Ura. Pedig lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! - mondja az Úr. Atkozott a csaló! Van ép hím állat a nyájában, mégis hitványát áldoz az Úrnak, ha fogadalmat tesz. Pedig én nagy király vagyok - mondja a Seregek Ura -, és félik nevemet a népek!" "Becsaphatja-e az ember az Istent? Ti mégis be akartok csapni engem! Ezt kérdezitek: Mivel akarunk becsapni? - A tizeddel és a felajánlásokkal! Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni engem!" (Mai 1,7-14; 3,8-9) Isten nagy Király: ha az Ő céljaira valamit felajánlunk, ne legyen az valami selejtes ócskaság, haszontalanság, amit egyébként akár már ki is dobtunk volna, de most nagy kegyesen odalökjük az Úrnak: legyen vele boldog... Szegény embernek vagy szeretetintézménynek ne adjunk romlott ételt, rongyszámba menő ruhát, tüzelnivaló bútort, tisztátalan módon szerzett javakat! Minden jövedelmünkből szánjuk oda az "első zsengét"! Sajátos törvényszerűség, hogy ha pl. valaki ezer forintból az első százast nem adja az Úrnak, az utolsó százast hiába adná: az már addigra nem lesz meg. Mielőtt magad hozzányúlnál javaidhoz, előbb tedd az oltárra, ami az Úré! Azzal is megronthatjuk a tized-szolgálatot, ha megadjuk ugyan, de kérkedünk vele. Az Úr Jézus egyik példázatában elítélően szól egy farizeusról, aki a templomban így állt Isten elé: "Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. " (Lk 18,11-12) Amikor adakozunk, ne tudja a jobb kezünk, mit tesz a bal. Nem a magunkét adjuk, hanem Istennek adjuk vissza egy töredékét az övének... 3. A tized: Isten szeretetének a próbaköve. A fenti gondolatsort Malakiás könyve igy fejezi be: "Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban - mondja a Seregek Ura" (Mai 3,10-11). Ha egy üres zsákba tölcséren keresztül bőven töltenek valamit felülről, de a tölcsér szűkületét eltörni egy babszem, hiába van felül bőség - alul mégis marad az ínség. A visszatartott tized ilyesféle babszem, amely elrekeszti Isten ránk záporozó áldásainak csatornáját. Fiers Elek, egykori Budapest-Valéria-telepi lelkipásztor írja "Isten pénzügyei" című 1939-ben megjelent füzetében: "Fiatal koromban vállaltam, hogy a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség céljára mindennap letörök kenyeremből egy darabot, hogy abból az új diáknemzedék számára lelki kenyér legyen. 1925. legvégén szóltak barátaim: Nehéz napokat él anyagiakban a Diákszövetség, föl kell fokoznunk áldozatainkat. - Becsületes meggondolással számot vetettem az anyagi erőmmel s azt mondtam: Most nem adhatok. Erre két héten belül meg kellett győződnöm arról, hogy Isten nem volt megelégedve a számadásommal. Felülvizsgálta: való-e hogy nem adhatok? Nyilván utánam olvasta a pénzemet, mert nyolc hónapon át minden hónapban bebizonyította, hogy a létminimumon (egyszerű élet fenntartásához szükséges anyagiakon) felül minden hónapban ki tudok szorítani elég jelentős összegeket... Mire? Operációkra, sorozatos betegségekre. Már egész súlyosakká lettek a pénzügyeim, amikor a kilencedik hónapban elkezdtem komoly arányokban adakozni, hogy anyagilag rendbe jöjjek. Minden keresetemből, ami a kezembe jut, azóta elsősorban Istennél törlesztek. Három hónapja teszem ezt így, s már látom, hogy Isten enyhíti a számomra adott számtani leckéket. Az anyagi helyreállásnak ezt a módját nem én találtam ki, hanem egy barátomtól, dr. G. Z.-tól tanultam, akit a nagy magyar földindulás hontalanná tett, s a családját felhozta Pestre. A bútorait hozó tehervonatot vasúti szerencsétlenség érte, s vagyonának szó szerinti romjaival alig kezdhetett valamit. Ekkor eszébe jutott egy szent vetés és aratás 31/3.1993 88
