Vetés és Aratás, 1993 (31. évfolyam, 3. szám)
1993 / 3. szám
Lukátsi Vilma Istennek adott hegedű A fényes égen fecske villan: övé a lég, a végtelen. A repülés azt jelenti:- Köszönöm a tért, Istenem! A napsütötte kavicsok közt parányi gyík. Már nem is látod. Fürge mozgása azt jelenti:- Isten gondol rám! - Megcsodálod? És azt hiszed, hogy az az Isten, aki a gyíknak enni ad, tán megfeledkezik terólad, s holnapra nem jut jó falat? Vagy azt hiszed, Aki a fecske repdeső számycsapását méri, ne tudná azt, mi a te vágyad?- Még nem is kérted, már kiméri. És többet ád, értékesebbet, gyöngyszemeket - kavics helyett! Nem érzed mégsem, hogy az Isten téged milyen nagyon szeret?- Nem próbálod a hála hangját? (Rossz hangszeren recseg a húr.) Nehezen nyílik arra ajkad: "Mindeddig segített az Úr!"- Ne szólj hát! Hálaadás helyett add Istennek a hangszered! Ha az Ő ujja játszik rajta, a hangját meg sem ismered! Az Ő kezében - nézd - mivé lett a szakadt húrú hegedű. Ha Isten Lelke a vonója,- hallod a hangját? - gyönyörű!- Köszönöm jó Atyám, a reggelt!- Köszönöm, hogy dolgozhatok.- Köszönöm a jó egészséget, Tetőled csak jót kaphatok! Ha betegség is - légy áldott érte, mert Tőled jő a gyógyulás! A gondjaim kezedbe tettem, Te tudod vinni, senki más! Köszönöm, hogy szüleim vannak, s légy áldott, ha már nincsenek! Tenálad vagyok mindig otthon, Nem vagyok árva, bús gyerek!- Köszönöm, hogy szabad szeretnem! És köszönöm azt, ami fájt!- Köszönöm a fényt az égen, s köszönöm a ködös homályt! És köszönöm az őszi erdőt! És köszönöm, hogy van szemem! Hogy sok bűnömön keresztül mégis csak látlak, Istenem! S köszönöm Őt, a legdrágábbat, a váltságdíj lefizetőt! S azt, hogy "az én Megváltóm él, s porom felett meglátom Őt." adóssága: az édesanyja emléke még nincs megörökítve. Amije maradt, arra talán éppen elég lesz. Két év múlva előkerült egy külföldre szakadt elfelejtett rokon. Megtetszettek neki dr. G. Z. gyermekei, s rájuk Íratott egy ausztriai birtokot.... Eszembe jut itt Sík Sándornak néhány felejthetetlenül szép verssora: "Ki mindenét az Istennek adja, Visszakap mindent, egy helyébe ezret, Mert bőkezű a viszonzásnak Atyja S nem engedi, hogy lekötelezzed. " 4. A keresztyén sáfárkodás lelkülete. Istennek nem mindegy, milyen szívvel és indulattal adakozunk az Ő dicsőségére, az Ő országának céljaira. Pál apostol a jeruzsálemi szegények javára indított általános gyűjtés idején így ír a korintusi gyülekezetnek: "...és készítsétek elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány... Mindenki úgy adjon, ahogy előre eldöntötte szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre" (2Kor 9,5.7-8). A tized persze nem mértéke, csak minimuma az adakozásnak. Nem tarthatja magát megváltott embernek az, akinek a váltságért való hálája az Úr iránt még a tized legalacsonyabb fokát sem éri el. Siklós József "Az újszülött természetrajza " c. könyvéből 89 vetés és aratás 31/3.1993
