Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)

1991 / 1. szám

s

Az Ur Jézus feltámadása

Rendkívül fontos ismernünk az Úr Jézus életének főbb eseményeit. Nem szabad elfelejtenünk, hogy

1. a Földre jött, Betlehemben született;

2. a Golgota keresztjén elvégezte a megváltás nagy művét;

3. feltámadt a halálból, és az övéi még negyven napig látták, mielőtt visszatért a mennybe.

Amikor Jézus testét el kellett temetni, arimátiai József, aki gazdag ember volt, egy új, sziklába vájt sírban helyezte el, amit már életében elkészíttetett magának. Isten gondoskodott róla, hogy Jézus teste ne kerüljön a bűnözők tömegsírjába. A temetés után nagy követ hengerítettek a sír bejárata elé.

Ellenségei, akik keresztre feszítették, hallották, amikor egyszer kijelentette: „Három nap múlva feltámadok”. Nem hittek neki, de attól féltek, hogy tanítványai ellopják a testét, és elhíresztelik a nép között, hogy feltámadt. Ezt mindenáron meg akarták akadályozni. Pilátussal, a helytartóval a harmadik napig katonai őrséget állíttattak a sír elé.

Máté leírja, hogy a harmadik nap reggelén „nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá” (Mt 28,2). Amíg az angyal ott volt, az őrök megrémülve, tehetetlenül hevertek a földön. A két aszszonyhoz - akik hajnalban kijöttek a sírhoz, és most remegve álltak ott - így szólt: „Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül (Mt 28,5-7).

Az Úr Jézusnak nem kellett addig várni a feltámadásra, amíg az angyal megnyitotta a sír ajtaját. Amikor elérkezett a pillanat, „a Szent Szellem szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult” (Róm 1,4). Elváltozott testének nem jelentett akadályt a gyolcs.

A sírnál történtek híre megzavarta Jézus Krisztus ellenségeit, hiszen ez nekik is bebizonyította a feltámadás valóságát. Nem, a sírnál lejátszódott események hírének nem szabad elterjednie! Hiszen mit várhattak tőle, ha valóban feltámadt? Kijelentette előttük, hogy ő a Krisztus (a Messiás), Isten Fia, és hatalommal fog visszajönni (Mt 26,63-64). Utána pedig ítéletet'mond fölöttük, akik elvetették tanításait, és megölték őt. Ezért határozta el a főtanács, hogy megvesztegeti a katonákat, és megparancsolta, hogy e hamis hírt terjesszék el: „Tanítványai éjjel odajöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk” (Mt 28,13).

Sem az Úr Jézus elleni gyűlölet, sem a hitetlenség nem változtat azon a tényen, hogy feltámadt. Isten maga támasztotta fel őt, miután elszenvedte a bűn büntetését (Csel 2,24), és a mennyben dicsőséggel vette őt körül. Ezzel bizonyította be, hogy Jézus bűneinkért hozott áldozata nem volt hiábavaló.

Rendkívül fontos következményei vannak annak, hogy az Úr most a mennyben él:

1. Aki szabadulni szeretne bűneiből, Jézus kereszthalálába vetett bizalommal vallhatja meg Isten előtt bűneit, és tudhatja, hogy Isten megbocsát. Bűneinkért Jézus Isten akarata szerint már bűnhődött.

2. Aki befogadta a Megváltót, annak élő Ura és Megváltója van a mennyben, akivel boldog szellemi közösségben élhet minden nap. Krisztus, a jó pásztor egész életén át vezeti és elviszi a célig: az örök dicsőségbe.

3. Ha a megváltottak már a mennyben lesznek, a megdicsőült Úr a Jelenések könyvében leírt minden ítéletet elhoz az ellenséges világra: „Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét” (lKor 15,25). Csak ezek után állítja fel békebirodalmát a Földön.

B. V.

9