Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
/ En is ott voltam! Szürke, borús reggelre ébredek. Hajnal óta kerget az a régi péntek emléke. Elmerengve, csendesen Bibliát vettem kezembe. Valami vigasztalót kerestem, de szüntelen egy képet látott lelki szemem:- Egy kifeszített testet a kereszten. Láttam a nádszálat és a töviskoronát, láttam szelíd szemét és hallottam ostor csattogását. Hallottam durva szavakat, és láttam , feszítsd meg” kiáltókat. Ekkor elfogott a félelem, nagyot dobbant a szívem. És megszólalt a sejtelem:- Ott voltál-e te is, gyermekem? Dehogy! - ébredeztem, hiszen ez már régen volt! Hogyan is lehettem volna én is ott! De hirtelen eszembe jutott az Úr szava: „Amit eggyel tettél az enyéim közül, velem tetted azt. ” O! - megrémülve gondoltam az elmúlt napokra. Hogy is volt? Egy nyomorult kérte segítségem, és én büszkén félrelöktem... Egy koldus nyújtotta reszkető kezét, és én nem is néztem felé... Testvérem feküdt betegen, és én nem imádkoztam érette... Hogy is volt...? Hidegen néztem a szenvedőt, nem vigasztaltam a kesergőt, nem sírtam a sírókkal, irigykedtem a boldogokra. Szőttem hálót szép szavakkal, rosszat mondtam ártatlanokra, nem ismertem el senki igazságát, nem bírtam elviselni mások diadalát. ... És így fontam, fontam a töviskoronát, mértem súlyos ostorcsapást, állítottam számtalan keresztet, és vertem fájó szegeket. Igen, Uram! - én is ott voltam, ott. Nem is egyszer, de százszor, százszor. De most mély alázattal lelkemben állok a kereszt alatt és éneklem: „Amit Uram Te tűrtél el, az én miattam lett, amit Te elszenvedtél, bűnöm szerezte meg!” Szász Anna Mária A halottak is feltámadnak mind! Moffat, a híres misszionárius sokat beszélgetett Macaba afrikai törzsfőnökkel. Egy nap a feltámadás került szóba.-Mi?- kiáltotta izgatottan Macaba. - Mit mondasz a halottakról? Hogy feltámadnak?- Igen - felelte Moffat. - Minden halott fel fog támadni.- Az apám is?- Igen, ő is.- Azok is feltámadnak, akik harcban estek el?- Természetesen.- Azok is, akiket vadállatok szaggatak szét?- Igen, sőt nemcsak feltámadnak, hanem Isten meg is ítéli őket cselekedeteik szerint. Macaba megfordult, katonáira nézett és megkérdezte:- Hallottatok már ilyet?- Soha! - válaszolták egy emberként. A törzsfőnök újra Moffathoz fordult:- Túl magas nekem, amit a halottak feltámadásáról mondasz. Nem akarom hallani. A halottak nem támadhatnak fel, és nem is fognak feltámadni! A misszionárius csodálkozva kérdezte:- Miért ne beszéljek a feltámadásról? Macaba kinyújtotta izmos karját, mintha lándzsát akarna hajítani, majd így felelt: 10
