Vetés és Aratás, 1991 (29. évfolyam, 1. szám)
1991 / 1. szám
elmúltak, íme újjá lett minden!” Az óember halálát, a régi én „vízbefulladását” jelenti az „újjászületés fürdője”. Az ilyen értelemben felfogott keresztségről mondja Jézus: „Ha valaki nem születik víztől és (Szent) Szellemtől, nem mehet be az Isten országába” (Jn 3,5). Megkeresztelt voltunk akkor nyeri el tehát igazi értelmét, ha Isten Szelleme és Igéje elvégzi bennünk azt, amit a keresztség csupán jelképesen ábrázol ki. Az újjászületés következtében az embernek megváltozik a lelkivilága, gondolkodásmódja, viselkedése, érdeklődési köre: Istenhez, emberekhez: családjához, munkatársaihoz, ellenségeihez való viszonya, beszédmodora, szabadidejének felhasználása és így tovább. Minden születés vérrel és szenvedéssel jár. Az, hogy én megszülessek, valakinek nagy fájdalmába és vérébe került. Mérhetetlen szenvedés és a golgotái keresztről hulló drága vér áll az újjászületés hátterében is. Ingyen kegyelemből Istentől azért nyerhetek új életet, mert régi életem minden bűnéért elszenvedte Valaki a méltán megérdemelt, igazságos ítéletet. A Golgota véres keresztjén átszegzett tagokkal, iszonyú kínoktól elgyötörtén, kínoktól cserepes ajkával számunkra bocsánatot esdekelve az Atyától szenved az egyetlen ártatlan, az egyetlen Igaz. „Megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, az Úr mindnyájunk vétkét Őreá vetette ...” Vérhullás közepette történik újjászületésed; bűneiddel megérkezel a Golgotához, hittel borulsz le a kereszt tövébe, bűnös szívedre hull a drága vér, és hangzik feléd az Evangélium, a kegyelem örömüzenete: „... és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (ÍJn 1,7). A születés ténye körül nem képzelhető el semmiféle bizonytalanság. Ha valakinek eszébe jutna egy embertől ilyet kérdezni: „vajon megszülettél-e?” - úgy mindent el lehet képzelni, csak efféle bizonytalankodó válaszokat nem: „Talán..., valószínű..., azt hiszem..., bár egészen bizonyos nem Vékey Tamás A szívemen át A teljesség szívét érzem, mely bennem is lüktet és lobog. S úgy tűnik el a szürkeség a várakozásból, mintha sohasem lett volna vakság, s a fejekben sohasem lett volna köd. A kitisztulás teremtő folyamatában Isten cselekszik, hogy a látás áldásából friss élet buzogjon, áradó, gyönyörű. Lehetetlen, hogy ne adjak hálát, lehetetlen, hogy ne záporozzam a fényt, a színt, a pompát, hiszen az Ő dicsőséges ragyogásában ez a törvény! S van miért hálákat adnom, teljesség lüktet át szívemen, a KRISZTUST HISZEM! Ezért nem azt gyűjtöm, amit a rozsda és moly megemészt, hanem kincseket a mennyben. vagyok benne..., nincs kizárva, de azt biztosan nem is lehet tudni...” El nem mosódó, határozott kiindulópont a születés. így van ez a Szent Szellem által történő újjászületés esetében is. Ha bizonytalanságban vagy felőle: úgy az még nem történt meg. Ha bizonyos vagy benne: rendszerint még az időpontja is felejthetetlenné válik (bár nyilván nem ez a döntő), és az újjászületés ténye életedet két élesen elkülönülő, egymással ellentétes részre osztja. „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe” (ÍJn 3,14). Az is nyilvánvaló, hogy a születés: kezdet. Senki nem mondhatja: „1925-ben születtem ugyan, de azt megelőzően is éveken át éltem már a Földön, tehát születésem nem is olyan nagyon jelentős esemény az életemben.” - Lelki-szellemi értelemben sem lehet így beszélni. Aki valóban újjászületett, sosem fogja azt mondani: „Újjászüle-7
