Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 3. szám

A feltámadott Jézus ajándéka Lukács 24,36-49 Az emmausi tanítványok bizonyságtételét szinte megpecsételte Jézus a megjelenésé­vel. De ebből nagy zavar támadt, mert az ember természetes ésszel soha nem bírja felfogni a feltámadás csodáját. Ez bolond­ság a világ előtt, és az ember elméje zárva marad. Jézus minden tanítását bemutatta: a szolgálatot = ezért mosta meg lábaikat; az irgalmasságot = az élete segítő szeretet volt; az ellenséghez való jóakaratot = leg­nagyobb szenvedésekor mutatta meg, a gonosztevők között; a megcsúfoltatást = testben, lélekben átélte; Ő a halál ura = Lázár feltámasztásában. Minden tanítását maga illusztrálta. Elgondolkodtató, hogy a természeti em­berben félelmet kelt a túlvilági élet gondo­lata. Azt szokták mondani, ha visszatérne valaki a másvilágról, akkor hinnének. Jé­zus ott állt, és mégsem hitték el. Még táplálkozásával is bemutatta, hogy Ő élő test. Ezek nem új dolgok, az Ószövetség tele VINCELLÉR „KI MIT TUD?” 1. Kikről mondták: „Édes bortól részegedtek meg”? 2. Az Ür Jézus szerint mit nem volt szabad tenni az új borral? 3. Ki mondta: „A bor csúfolódóvá tesz”? 4. Mit mondott Pál a borról, mint gyógyszerről? 5. A nazireusoknak vagy a nazarénusoknak volt megtiltva, hogy bort igyanak? 6. Ki kiről mondta: „Kenyeret sem eszik, bort sem iszik”? 7. Hol történt a víz borrá változtatásának cso­dája? 8. Melyik fiának ígérte Jákob az ő áldásában a bőséget így: „Ruháját borban mossa”? 9. A Biblia melyik könyvében olvashatjuk: „A te szerelmed jobb a bornál”? 10. Ki tökélte el szívében, hogy nem iszik a király borából? Megfejtésük a 76. oldalon van Jézusra vonatkozó jövendölésekkel. Jézus is erre mutat a 44. versben, és itt csoportosítja az Ószövetség könyveit: Mó­zes - próféták - zsoltárok. Jézus itt iga­zolta az egész Ószövetséget. Mózes könyveiben = a törvény; próféták írásaiban = Isten üzenete; zsoltárokban = a hívő ember tapasztalata. Az első zsoltár az elején az ember csalárd­ságáról, majd annak gonosz útjáról ír, a végén már egyedül Istent dicsőíti. Ez a hívőember fejlődése. Aki még sokat bajló­dik a körülette levő valósággal, annak még sok kötött viszonya van a világgal. Minél jobban elszakadunk ettől, annál inkább jön a békesség. (Az Oxfordi Bibliában az Ószövetségben vörös színnel nyomtatták a Jézusra vonat­kozó verseket.) A természeti ember két alaptermészete: fél és kételkedik. Hogy megértse valaki a feltámadás tényét, világosságot kell nyerjen. Jézus az, aki megnyitotta övéinek értelmét (24,45). A 46. vers akkor már bekövetkezett, de a 47. vers még érthetetlen volt a tanítványok előtt. Itt megmondja Jézus, mit kell prédi­­kálniok: megtérést és bünbocsánatot az Ő nevében. Lehet Jézus nélkül is megtérni, kijönni valami nagy bűnből, de ez nem megtérés, ez nem felszabadulás a bűn alól, hanem csak emberi erőlködés, aminek az eredmé­nye csak részleges, de a régi állapot marad. Az is eredmény, hogy Jézus feltámadását megértették a tanítványok, de tovább kel­lett menniük. Ahhoz még mennyei erő kel­lett, hogy hirdetni tudják a megtérést és a bűnbocsánatot. E nélkül nem megy a bi­zonyságtevés. Nagy út eljutni a feltámadá­sig, de még nagyobb út hordozni ezt a bizonyságot. Tehát, ha nem eredményes a bizonyságtételem, az nem az értelem, ha­nem a Szent Szellem hiánya. Jézus most is e kettőért jelenik meg nekünk 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom