Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 3. szám
Egy különös történet Amikor Jézus meghalt a kereszten, egy egész világ omlott össze tanítványai szívében. Egyikük, Tamás, annyira csalódott volt és úgy megzavarodott, hogy először nem is ment vissza a többiek közé. Mi keresnivalója is volna közöttük, hiszen úgy-sem tudnak segíteni rajta! Az Úr megfeszítése óta egyszerűen nem látta többé értelmét az életnek. Néhány nappal később - így számol be erről János evangélista - Tamás mégis újra megkeresi a többi tanítványt. Különös történetet mondanak el neki. Azt mondják, hogy Jézus feltámadt és megjelent nekik. Tamás azonban, aki kételkedik és régóta nem hisz el mindent, még legközelebbi barátaival szemben is bizalmatlan. Nem tudja még elképzelni sem, hogy Jézus újra élhet. Bizonyítékokat követel arra, amit a barátai állítanak. Saját maga akarja látni Jézust. Sőt, még ennél is többet: érinteni kívánja Jézus kereszten szerzett sebeit. Ezt mondja: „Én csak akkor tudom elhinni, hogy Jézus feltámadt, ha saját magam meggyőződtem róla.” is, hogy világosságot és erőt adjon. Imáinkban is ezt kérhetjük. Isten Igéje hasonlít a vérhez, ami a saját útján, a vérkeringésben folyékonyan hat, de pályáján kívül megalvad. Isten Igéje is csak a kiszabott rendes úton megy át, bármily kicsiny élet legyen az. A bűn lehet világi, t.i. ha a világi törvényekbe ütközik. De a bibliai bűnöket nem bünteti a világ, ilyen például: a paráznaság, az irigység, a harag, stb. Ha ilyen bibliai bűn kísért minket, de nem lesz úrrá rajtunk - hasonlóképpen egy testi fertőzéshez, amelyet a szervezet leküzd - , meggyógyulunk. De ha engedünk a kísértésnek, az megöl minket. A lélekben ez a harc folyik a bűnnel, sőt a Gyülekezetben is. Ott a halál jele, ha elvilágiasodik. Ez a magyarázata sok egyházszakadásnak. A tőke megmarad, de a vessző lehull. Dr. Kiss Ferenc Röviddel ezután a tanítványok újra együtt vannak. Egyszerre ott áll közöttük Jézus: „Békesség néktek!” - mondja, és azonnal Tamáshoz fordul. Felszólítja, hogy saját szemeivel és a sebeinek kitapintásával győződjön meg, hogy az, aki előtte áll, valóban ugyanaz, mint akit a római katonák néhány nappal azelőtt a keresztre felszögeztek. Most Tamáson a sor. Neki kell állást foglalnia azzal kapcsolatban, amit megtapasztalt. Most megkapta a kívánt bizonyítékokat, nyilvánvalóan meg van győzve: nem látomást lát. Már csak ezt hebegi: „Én Uram, és én Istenem!” Vajon valóban megértette Tamás, hogyan történt, hogy Jézus újra él, hogy beszélhet vele? Meg vagyok győződve, hogy nem értette meg. És Tamás mégis megvallja: „Én Uram, és én Istenem!” Elfogadja a valóságot: Jézus van itt. Nem érti, de ez lenyűgözi. Egyre inkább rájön: Mégsincs számomra mindennek vége. Az élet tovább folytatódik. Mert Jézus él, az én életemnek is van értelme! - Most már együtt tud örülni a többi tanítvánnyal. Jézus nem maradt halott! Ő testileg feltámadt a halálból! Ő él! Ő a halál fölött is Úr! Jézus komolyan vette Tamás kételyeit, ezért engedi sebeinek érintését. Tamás a kételyeihez nem ragaszkodott görcsösen, kész volt elfogadni olyan valóságot, amilyet addig nem ismert. „Úr Jézus Krisztus, értelmemmel nem vagyok képes felfogni, hogyan lehetséges, hogy Te ma élsz. Ezért kérlek, segíts nekem, hogy Téged éppen olyan komolyan vegyelek, mint a kételyeimet. Ha Te is komolyan veszed azokat, kérlek segíts nekem a kételyeim legyőzésében! Ámen” Karl-Heinz Heitmann * A hit számol Isten hatalmával. Az, aki a csillagvilágot teremtette, látja a mi parányi életünket is, és minden helyzetünkben tudja a megoldást. B. Z. 75
