Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
BIBLIAI FOGALMAK MAGYARAZATA BŰNBÁNAT (metanoia) Az Ószövetségben a „bűnbánat” fogalmának nincs megfelelő szava az érzület megváltoztatása vagy a gondolkodás átformálódása értelmében, noha mint bűnhődéssel a pénzbüntetés fogalmában találkozunk (v. ö. Ezsd 7,26-ban az ANAS szót). Az Újszövetség azonban világosan megkülönbözteti egymástól a bűnbánatot és a megbánást. Megbánni annyit jelent, mint „másként érezni” (metamelesthai), azaz az érzésben vagy érzékelésben új beállítottságot nyerni. A bűnbánat ezzel szemben a gondolkodás átformálódását, az érzület megváltozását jelenti (metanoia). Az üdvösségre jutás élményében a kettő szoros kapcsolatban van egymással, de nem cserélhető össze a megtéréssel vagy az akaratmegváltozással (epistrofé). Fontos, hogy e három bibliai alapfogalom közt világos különbséget tegyünk, nehogy lelki-szellemi életünk eltorzuljon. Pál apostol lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a Gyülekezet talaján a bűnbánat fogalma elmélyüljön. A gyülekezet egyik bűnbeesett tagjával szembeni egyszerű bűnbánati fegyelmezéséből indul ki, mint arról a 2Kor 7-ből értesülünk. Itt a bűr által megzavart közösség fegyelmezésérőj és helyreállításáról van szó, az érzi Jetnek üdvösségre való megbánhatatlan megváltozásáról (27,9-10). A bűnbánat mégis olyan ügy, amelyet a gyülekezetben írásszerűen kell végigvinni. Pál azt mondja a Róm 12,2-ben: „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Gondolkodásmódunk eme alapvető megújulásához csak úgy juthatunk el, ha rendet teremtettünk a belső életünkben, ha gondolkodásunk törvénye és a tagjainkban lakozó törvény, tehát a bennünk lakozó bűn között folyó küzdelemből (Róm 7) megtaláltuk a felszabadító kiutat. Ez a kiút a Krisztus Jézusban való élet szellemének új törvénye, amely valóban megszabadít minket a bűn és a halál törvényétől, tehát győzelmes életet ad a szellem fegyelmezése és vezetése alatt (Róm 8,2). Az út odáig önző énünk üdvösséges csődjén át vezet (v. ö Róm 7,24), és csak ez tesz bennünket igazán alkalmassá a szolgálatra (Róm 12,3) és a gondolkodásmódunk stratégiájára. „Hadakozásunk (strateia = stratégia) fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást (logismoi) és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10,4-5). Aki nem így harcol, az gondolkodásban rest, lusta és közönyös lesz. Arra a kérdésre, hogy a bűnbánat, azaz az érzület megváltozása (metanoia = másként gondolkodás) csak egyszer következik-e be a megtérésnél, vagy meg kell annak ismétlődnie és egyre mélyebbé kell válnia, Pál határozott igennel válaszol. Minden alkalommal Isten jósága az, amely bennünket az érzület megváltozásába belevisz (Róm 2,4). Még az Isten szerint való szomorúság is végső fokon Isten nagy jóságának a munkája (2Kor 7,9-10), Aki nem akarja, hogy „némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (helyt adjon — khorizein — az érzület átváltozásának, 2Pt 3,9); v. ö. lTim 2,4. „Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre” (2Kor 7,10). „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja neki egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot” (2Tim 2,24-25). 61
