Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
Bűnbánat vagy másként gondolkodás, vagy érzületmegváltoztatás nem tévesztendő össze a megbánással (metamelesthai). Az utóbbi az érzelmek dolga, és mint ilyen, Isten szerint való szomorúságra (lypé) indíthat, és bűnbánatot támaszthat a megbánhatatlan üdvösségre (2Kor 7,10). Esténként Gondolataimat rendezni esténként leülök, és еду-két órára magamba merülök. Ilyenkor leírom bánatom, leírom örömöm, - és a napot hálaimával Istennek köszönöm. Eremity László Csak semmi bújócskázást! Az értelem mindig talál valamilyen okot, ha szívünket Isten Igéje elleni engedetlenségre akarja rávenni. En legalábbis még sohasem találkoztam olyan emberrel, aki ne tudta volna bűnét kimagyarázni vagy kimenteni. Mindannyian gyakran vettünk részt ebben az istentelen játékban. Ha kapzsik vagyunk, azt mondjuk, érzékünk van a takarékossághoz, vagy a felelősségtudatunkról beszélünk. Ha nem tudunk magunkon uralkodni, azt mondjuk, a mi természetünk más, mint egyéb embereké. A természet ellen pedig hogyan lehetne valamit tenni? Ha veszekedősek vagyunk, azt mondjuk, mi különösen erős igazságérzettel rendelkezünk. Ha babonásak vagyunk, máris kéznél a kifogás: sokkal több dolog van az Ég s a Föld között, semmint azokat a véges emberi ész felfoghatná. Igen, az értelem mindig talál magyarázatot és mentséget gonoszságunkra. Éppen ezért semmi sem lehet szellemi életünkből a Szent Szellem erőteljes megvilágosítása és segítsége nélkül. Csak semmi bújócskázást! Levél Péterhez! Kedves Péter testvérem! Benned sokan megbotránkoztak, sokan ítéletet szóltak, mondtak. En nem ezért írok most neked, Péter, én téged megértelek. Mert míg ígértél, fogadkoztál, hősies, nagy szavakat mondtál, addig csak önmagadban bíztál, ezért Péter, tagadtál, elbuktál... Tudod, valahogy így történt ez nálam is. Sokszor új évnek tavaszán, vagy új napok hajnalán ígértem, fogadtam, ez az év, ez a nap a Tiéd lesz Uram! Én többé nem vétkezem, hisz Igédet jól ismerem. Neked szolgálok majd egészen, Tiéd lesz mindenem, mindenem. Rendelkezz erőm, időm felett, életben, halálban veled leszek. Hisz én már régóta ismerlek, én követlek és én szeretlek. S míg így ígértem, fogadkoztam, s önmagámban jól megbíztam, bár nem akartam, sokszor elbuktam, számmal vallottam, életemmel tagadtam. De egy új tavasz új hajnalán, kiáltottam: nem bírom, Atyám! Nálam más az élet, s más az akarás, jöjj, teremts itt egy igazi harmóniát. Oh, én nyomorult ember, miért tartoznék a testnek! Krisztus az, aki megszabadít, újjá teremt, megerősít. Krisztus az, ki megkeresett, megváltott, Míg én gyengülök, kisebb leszek, ö erősödik és megnő bennem. Többé nem ígérek, nem fogadkozom, azt kérem, életemmel még foglalkozzon. Én csak alázattal, engedelmesen, kérem, hogy vezessen, szeressen, hogy éljek többé ne én; éljen bennem, erős legyen, naggyá legyen JÉZUSOM. Szász Anna-Mária 62
