Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
lőtted, hanem azt vésd a szívedbe, hogy neked ott, ahol vagy, bárány-módra kell élned! Megvalósítani azt, hogy a bárány: bárány legyen. A baj ott szokott lenni, hogy a farkasok valóban farkasok, de a bárányok nem igazi bárányok. A farkasok rendszerint jobban ismerik a bárányok természetrajzát. Érdekes, hogy akik a hitéletet csak kívülről, esetleg éppen gúnyosan szemlélik, de azt pontosan tudják, hogy milyennek kell lenniük a Krisztus tanítványainak. „Én persze nem csinálnám, de neked ezt meg kell tenned, adnod, vállalnod, tőled ezt elvárjuk, mert - te hívő vagy.” - Ha valaki nyíltan vállalja a Jézushoz tartozást, akkor a világ elvárásokkal fordul felé. A farkas és bárány találkozásából nem szokott kölcsönös előny származni mindkettőjük számára. Ez nem üzlet, ahol megtalálják a maguk számítását. Mindenképpen egyoldalú. A farkasnak előnyös, a bárányra nézve hátrányos. így küldi Jézus tanítványait a világba, hogy a velük való találkozásból a többieknek hasznuk legyen. Egy beteg, vak, hívő, öreg néni reggeli imádságából egy mondat: „Uram, mutasd meg nékem ma is, kinek lehetek hasznára azzal, hogy én a Tied vagyok.” „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szánjatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el” (Mt 5,38-42). - Ezek félreérthetetlen jelei annak, hogy engedi az Úr, hogy az Őt még nem ismerő világnak, az Ő tanítványaival való találkozásból - egyoldalú haszna legyen még akkor is, ha erre a bárány-élet rámegy. Isten kérdezi most tőled, tőlem, tőlünk: általában az embereknek van-e hasznuk abból, hogy veled találkoznak, veled élnek? Házastársadnak, szüleidnek, gyermekeidnek, munkatársaidnak, lakótársaidnak? A te léted, nyereség-e a körülötted élő emberek számára? Ha hirtelen meghalnál, mi lenne rá az első feljajdulás? - „Ó, milyen drága embert vesztettünk!” vagy: „Hála Istennek, hogy megszabadultam tőle!” Hasznuk van-e az embereknek abból, hogy te mint keresztyén élsz közöttük? Mert a keresztyén élet másokat gyarapító, másokat tápláló, másokat boldogító élet, aki mindig enyhíti a fájdalmakat és gyógyít-A farkas és a bárány Egy képben szemléltetem, hogy az embert a természete mily képtelenné teszi arra, hogy Krisztushoz jusson. Egy bárányt látsz. Hogyan örvend, ha káposztához jut. Bizonyára még sohasem láttatok juhot, amelyik dögre kívánkozott volna; képtelen, hogy azon éljen, amin az oroszlán. S most képzeljünk el egy farkast.- Vajon - kérdeztek engem - nem tudna-e füvön élni, nem tudna-e ez éppoly jámbor háziálattá lenni, mint egy bárány?- Én azt mondom: Nem, mivel teljesen ellenkezik a természetével.- Ti azt jegyzitek meg erre:- Hiszen neki is van füle és vannak tagjai, nem tudna-e ez is éppúgy hallgatni a pásztor szavára, s nem követhetné-e, ahova csak vezeti?- Én erre azt felelem: - Természetes, hogy semmi fizikai ok nincs, amelynél fogva arra nem volna képes. - De vajon nem lehetne-e megszelídíteni, nem lehetne-e belőle kiirtani a vadságot?Talán lehetne kényszeríteni arra, hogy látszólag jámborrá legyen, de mindig világos különbség marad közötte és a bárány között, mivel kettőjük természete elüt egymástól.- Látjátok, ez az az ok, amelynél fogva valamely ember nem futhat Krisztushoz, nem abban rejlik, mintha testénél vagy puszta erejénél fogva nem volna képes arra, hanem abban, hogy a természete annyira romlott, hogy semmi hajlama sincs Krisztushoz menni, valameddig nem vonja őt a Szent Szellem. C. H. Spurgeon 56
