Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
ja a sebeket, bajokat, szenvedéseket. Közben ő maga megszegényedik, esetleg olyan sorsra jut, mint a bárány a farkasok között: önmagát áldozatul adja, de másokat éltet. A bárány-élet: sebzett élet, ami az Úrral való közösség pecsétje. A kereszt jelével jelölt élet. Aki igazán bárányként él a farkasok között, azon meglátszanak a farkasfogak és karmok nyomai, annak idegeiben és arcvonásaiban ott ez a bélyeg, hogy vállaltam a báránysorsot a farkasok között. Hát egyáltalán érdemes ilyen körülmények között Jézus Krisztus követőjének lenni? Vállalni ezt a sorsot: báránynak lenni a farkasok között? Nem lenne egyszerűbb azonnal megmondani: ez elviselhetetlenül nehéznek látszik, ezt már nem vállalom! Ha népszámlálást tartanánk egyházainkban, százezrek mondanák: keresztyén akarok lenni - csak nem így! Pedig nem lehet másképpen, mint ahogy Jézus küld. Jézus azt mondja: vagy így - vagy sehogy! Elhallgatok. Gondolkodjatok. Érdemes-e így keresztyénnek lenni, a báránysorsot vállalni? Testvérek! Rájöttem: igaz, hogy a bárányoknak sok hátrányuk van, amikor küldetésüket betöltik, amikor bárány-módra próbálnak élni a farkasok között. Mert sok mindenük van a farkasoknak, ami irigylésre méltónak tűnik: erejük, hatalmuk, ügyességük, félelemgerjesztő megjelenésük, hangjuk stb. De a bárányoknak van két olyan kiváltságuk, ami miatt feltétlenül és mindenképpen érdemes vállalni a bárány-sorsot. A bárányoknak van pásztora! - Farkaspásztorról még nem hallottam. - A bárányoknak van egy olyan pásztoruk, a jó Pásztor, aki név szerint ismeri juhait, egyenként számontartja, szereti őket, gondoskodik szükségleteikről. A Pásztor hangját ismerik a juhok, Vele, mellette biztonságban vannak, akinek vesszője is vigasztal, még azzal is vigyáz rájuk. Pásztor, aki elmegy a századik után a kárhozat mély szakadékéba, hogy visszahozza az elveszettet. Ma is! Ma újra rádcsodálkozom. Újra megérint toborzó szavad. Átzeng tovatűnt évszázadokon, ahogyan nem az erőseket, magabiztosakat hívogatod, csak a kicsiket, megterhelteket, gyengéket, fáradtakat. Aki magának is teher, s már senkinek se kell, az kell neked. Volt-e valaha kívüled vezér, aki így toborzott sereget?! Századok szállnak. Vén Földünk forog. Letűnnek vezérek, diktátorok, emberalkotta rendszerek... de Teneked ma is van sereged! S ma újra rádcsodálkozom. Újra megérint fáradtakat és megterhelteket toborzó, hívó szavad. Hisz így állhattam seregedbe én is, hogy boldogan szolgáljalak! Századok szállnak, tűnő fellegek. De neked, élő Krisztus, láthatatlan Vezér, Ma is van sereged! Túrmezei Erzsébet Jézus a jó Pásztor, aki életét adja a juhokért. És ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Aki farkas-lelkülettel él, és állítja be magát, hogy tépek, harapok magamnak foggal-körömmel, amennyit csak tudok, mindegy mennyi vér, könny hull miatta, - lehet, hogy sokra viszi, bőségben él, - de nincsen pásztora! És eljöhet az idő, hogy hulló falevélnek érzi magát, baj, szenvedés, halál küszöbén nincs, kihez kiáltson. Sokféle éneket énekelhet, de ezt az egyet nem: „Az Úr énnékem őriző pásztorom.” 57