Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
letett bennem a döntés, hogy életemet ezután Jézus Krisztus vezetésére bízom. Úgy éreztem, hogy egyszerre mennyei világosság vesz körül. Később, odahaza még inkább tele lettem örömmel és egyik lelki éneket a másik után boldogan énekeltem.” Egy napon valaki egy édesanyáról beszélt neki, aki gyermekével valami utcai tumultusba keveredett, mire a kicsi félelmében kiáltozni kezdett. Az édesanya lehajolt, karjára vette a gyermeket és megnyugtatta. Mikor Fanny Crosby hallott az esetről, arra kellett gondolnia, hogy egyszeriben milyen biztonságban érezhette magát a gyermek édesanyja karjaiban, akiről tudta, hogy szereti őt. „Hol találhatunk mi felnőttek is máshol védelmet, mint Jézus szeretetében?” - gondolta. Majd az ötlött fel benne, hogy ezeket a gondolatait versbe kellene foglalnia. Pár napra rá, 1868 április 30-án egy ismert evangéliumi egyházi zenész, dr. Doane jött házukhoz rövid látogatásra, aki azt mondta neki: „Fanny, mindössze negyven percem van a vonatindulásig. Komponáltam egy dallamot. Nem tudna gyorsan szöveget írni hozzá?” - A következő 20 perc alatt elmerült a melódia tanulmányozásába, minden másról megfeledkezve. Majd odavitte dr. Doane-hoz első énekszövegét, amely így szólt: Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én, Abban találom üdvöm, ha nyugszom kebelén. Áldó, szelíd szavával Megváltóm hirdeti: Jer, hajtsd fejed szívemre, harcod pihenve ki. Jézus öébe bizton hajtom fejem le én, Abban találom üdvöm, ha nyugszom kebelén. Persze, hogy Fanny Crosby életében is voltak sötét órák. Ilyen időszakban születettismert éneke: „Fogjad kezem, oly gyenge vagyok érzem, hogy nálad nélkül járni sem tudok...” Erről így ír később: „Minden olyan sötétnek tűnt előttem. Szokatlan volt számomra ez a tapasztalat. Hiszen egyébként mindig olyan örvendező voltam. Emberi gyengeségemben így fohászkod-Rezedaszív? A rezeda illatot lehel akkor is, ha rátaposnak. Jóért rosszal fizetni ördögi. Jóért jóval fizetni emberi. Rosszért jóval fizetni isteni. Új szív, „rezedaszív" kellene, hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat! Hisz a rezeda illatot lehel még akkor is, ha rátaposnak! Túrmezei Erzsébet tam: »Hűséges Uram, fogd meg a kezem!« Nagy békességet kaptam és hálából az imameghallgatásért az előbbi ének strófáit kezdtem énekelni...” Fanny Crosby huszonhárom évig élt a New York-i vakok intézetében. Először mint növendék, majd mint tanár. Ott ismerte meg férjét, aki zeneszerző volt - és ugyancsak vak. Azokban az időkben kezdett a később ismert amerikai evangélista, Moody szolgálni hatalmas összejöveteleken. Emberek ezrei jöttek össze és hallgatták a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetet. Fanny Crosby a maga módján, énekeivel jött az evangélista segítségére. Szíve égett azokért, akik még nem ismerték meg az Urat mint Megváltójukat. Nem volt nagyobb szíve vágya, mint segíteni ezeken az embereken, hogy megtalálják a Jézushoz vezető utat. Ő maga is sokakat látogatott meg az örömüzenettel: Jézus hív nyájasan, te elveszett, Jézus hív ma, Jézus hív ma...” (92. Halleluja). Frances Jane Crosby 94 esztendőt ért meg. 1915-ben, az első világháború idején hunyt el. Mindig hálás és derűs szívvel szolgálta Urát és Megváltóját. Énekei nagy része is hálaadó vagy örvendező ének. О maga írja: „Mivel az Úr Jézusban bízom, szívem mindig tele van hálával”. Hívő emberek világszerte úgy ismerték meg énekei 53