Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 2. szám

A reggeli csendesség a legalkalmasabb idő arra, hogy azt Isten közelségében töltsük el. Aki ezt nem teszi, az sok áldástól fosztja meg magát. A kora reggeli óra alkalmas arra, hogy kipihent, kitisztult elmével, térdeinken kö­nyörögjünk magunkért, családunkért, egyéb rokonainkért, szomszédainkért és munkatársainkért, azaz mindenkiért és mindenért, ami minket érint. Aki csak ma­gára gondolva imádkozik, hasonló Káin­hoz, aki elhárította magától azt a kötelessé­get, hogy testvérére gondoljon, mondván: „Talán őrizője vagyok én a testvéremnek?” Az igazságban és szellemben való ima egyik feltétele az, hogy hálát adunk mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának, mert ez az Ő akarata (Ef 5,20; ITesz 5,18). Ez kedves Istennek, általa erőt nyerünk a keskeny úton való járásra, így lehetünk közösség­ben a Szent Szellemmel és egymással. Jézus is ezt tette, amikor nagyon korán reggel felkelt, elment egy lakatlan, puszta helyre, és ott imádkozott (Mk 1,35). Aki Jézust ebben nem követi, a nap első óráját nem egyedül Vele tölti bibliaolvasással, dicsőítéssel, hálaadással, könyörgéssel, az kevés reménnyel indulhat a mindennapi küzdelmes élet viharaiba, aligha tudja a Sátán támadásait győzelmesen megharcol­ni. Belső és külső szegénységednek is ez lehet a forrása, vagy ha szellemi életed fáján csak levél van érett gyümölcsök he­lyett. Imádkozás nélkül nem tudsz igazán Krisztusban maradni és Ő tebenned, nem valósulhat meg életedben az Ő szava: „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyü­mölcsöt teremtek, és tanítványaim lesztek” (Jn 15,8). Ha már kora reggeltől imaközös­ségben vagy Istennel, akkor Ő győzelmes élettel ajándékoz meg téged. Krisztus által, Aki szeret minket (Róm 8,37). Normális körülmények között nem mond­hatod, hogy képtelen vagy korán kelni, hogy mennyei Atyád elé járulj, Vele talál­kozz, közösséged legyen Vele, ez egyenlő lenne Krisztus erejének a meghazudtolásá­­val. Még egy magyar közmondás szerint is: „Ki korán kel, aranyat lel.” Jézus a világ fiait okosabbnak tartja a világosság fiainál, és utal arra, hogy bizony sok mindenben tanulhatunk tőlük. Kövessük az Úr Jézus példáját az imádko­zásban is, és használjuk ki a kora reggeli csendességet, merítsünk erőt, hogy így a Krisztusban elrejtett életünk a maga idejé­ben gyümölcsöt teremjen, s hogy jutal­munk majd bőséges legyen az Úrnál. révén Fanny Crosbyt, mint aki mind tettei­ben, mind szavaiban az Úrhoz való szoros tartozását akarta kifejezésre juttatni. Ez a Zsoltárokból vett Ige ragyog az ő élete felett is: „Szolgáljatok az Úrnak örvende­zéssel”. Amint már említettük, nyolcezer ének­ben magasztalta az Urat hosszú életén át. Milyen áldott dolog, hogy ezekből a mi Halleluja énekeskönyvünk tizenhármat megőrzött Isten magyar népének. Sajnálatos viszont, hogy az elmúlt nehéz évtizedek során kiadott új magyarországi Református Enekeskönyv azokból egyet­lenegyet sem vett át, bár oly kiváló magyar fordítói voltak Fanny Crosby énekeinek, mint Vargha Tamás, Benkő István espere­sek, dr. Thaly Lóránt igazgató főorvos, valamint az ismert költő és államférfi özve­gye, a közszeretetnek örvendő id. Vargha Gyuláné és mások. Mégis az ébredés refor­mátus népe is gyakran és örömmel énekelte a Halleluja énekeskönyv szép öröménekeit Fanny Crosbytól a maga kis közösségeiben, rejtett konferenciáin a nehéz korszakban. Csak hálásak lehetünk a Halleluja egykori kiadóinak és rejtegetőinek, s a körülöttük csoportosult magyar evangéliumi keresz­tyéneknek hitbeli engedelmességükért. Nagy Gyula, Hollandia 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom