Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
A reggeli csendesség a legalkalmasabb idő arra, hogy azt Isten közelségében töltsük el. Aki ezt nem teszi, az sok áldástól fosztja meg magát. A kora reggeli óra alkalmas arra, hogy kipihent, kitisztult elmével, térdeinken könyörögjünk magunkért, családunkért, egyéb rokonainkért, szomszédainkért és munkatársainkért, azaz mindenkiért és mindenért, ami minket érint. Aki csak magára gondolva imádkozik, hasonló Káinhoz, aki elhárította magától azt a kötelességet, hogy testvérére gondoljon, mondván: „Talán őrizője vagyok én a testvéremnek?” Az igazságban és szellemben való ima egyik feltétele az, hogy hálát adunk mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának, mert ez az Ő akarata (Ef 5,20; ITesz 5,18). Ez kedves Istennek, általa erőt nyerünk a keskeny úton való járásra, így lehetünk közösségben a Szent Szellemmel és egymással. Jézus is ezt tette, amikor nagyon korán reggel felkelt, elment egy lakatlan, puszta helyre, és ott imádkozott (Mk 1,35). Aki Jézust ebben nem követi, a nap első óráját nem egyedül Vele tölti bibliaolvasással, dicsőítéssel, hálaadással, könyörgéssel, az kevés reménnyel indulhat a mindennapi küzdelmes élet viharaiba, aligha tudja a Sátán támadásait győzelmesen megharcolni. Belső és külső szegénységednek is ez lehet a forrása, vagy ha szellemi életed fáján csak levél van érett gyümölcsök helyett. Imádkozás nélkül nem tudsz igazán Krisztusban maradni és Ő tebenned, nem valósulhat meg életedben az Ő szava: „Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaim lesztek” (Jn 15,8). Ha már kora reggeltől imaközösségben vagy Istennel, akkor Ő győzelmes élettel ajándékoz meg téged. Krisztus által, Aki szeret minket (Róm 8,37). Normális körülmények között nem mondhatod, hogy képtelen vagy korán kelni, hogy mennyei Atyád elé járulj, Vele találkozz, közösséged legyen Vele, ez egyenlő lenne Krisztus erejének a meghazudtolásával. Még egy magyar közmondás szerint is: „Ki korán kel, aranyat lel.” Jézus a világ fiait okosabbnak tartja a világosság fiainál, és utal arra, hogy bizony sok mindenben tanulhatunk tőlük. Kövessük az Úr Jézus példáját az imádkozásban is, és használjuk ki a kora reggeli csendességet, merítsünk erőt, hogy így a Krisztusban elrejtett életünk a maga idejében gyümölcsöt teremjen, s hogy jutalmunk majd bőséges legyen az Úrnál. révén Fanny Crosbyt, mint aki mind tetteiben, mind szavaiban az Úrhoz való szoros tartozását akarta kifejezésre juttatni. Ez a Zsoltárokból vett Ige ragyog az ő élete felett is: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel”. Amint már említettük, nyolcezer énekben magasztalta az Urat hosszú életén át. Milyen áldott dolog, hogy ezekből a mi Halleluja énekeskönyvünk tizenhármat megőrzött Isten magyar népének. Sajnálatos viszont, hogy az elmúlt nehéz évtizedek során kiadott új magyarországi Református Enekeskönyv azokból egyetlenegyet sem vett át, bár oly kiváló magyar fordítói voltak Fanny Crosby énekeinek, mint Vargha Tamás, Benkő István esperesek, dr. Thaly Lóránt igazgató főorvos, valamint az ismert költő és államférfi özvegye, a közszeretetnek örvendő id. Vargha Gyuláné és mások. Mégis az ébredés református népe is gyakran és örömmel énekelte a Halleluja énekeskönyv szép öröménekeit Fanny Crosbytól a maga kis közösségeiben, rejtett konferenciáin a nehéz korszakban. Csak hálásak lehetünk a Halleluja egykori kiadóinak és rejtegetőinek, s a körülöttük csoportosult magyar evangéliumi keresztyéneknek hitbeli engedelmességükért. Nagy Gyula, Hollandia 54
