Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
у Értem halt meg Krisztus? Egy kedves gyermek, akinek szellemi fejlődését nagy érdeklődéssel kísértem, hosszú ideig küszködött ezzel az égető kérdéssel:- Hogyan tudhatom, hogy Jézus értem halt meg? Sokat tudott már az igazságból. Értelmileg annyira világosan látó és képzett volt, hogy egy-egy traktátus vagy olvasmány minden helytelen megállapítását fel tudta fedezni. Jól ismerte a megváltás tervét és általában nagyon érdekelte a vallás. De nem volt személyes öröme Krisztusban. Nem ismerte fel, hogy Krisztusban személy szerint érdekelve volna. Állandó problémáját ez a kérdés testesítette meg:- Hogyan tudhatom, hogy Krisztus értem halt meg? Tetszett azonban az Úrnak, hogy végül egy egész egyszerű alkalmat használjon fel e drága gyermek gyötrő kérdésének a megválaszolására. Szobámban mellettem ült, miközben megváltásáról beszélgettünk. Azt mondta nekem, biztosabban, hogy Krisztus a bűnösökért halt meg, de nem látja, hogyan tehetné magáévá Krisztust. A falon vasúti menetrend függött és a mentrend alján ez a mondat volt olvasható:- Hat éven aluli gyermekek ingyen utaznak. Felhívtam figyelmét ezekre a szavakra és egyszerűen ennyit mondtam neki:- Nos, ha hat éven aluli gyermek lennél, lenne-e valami nehézséged abban, hogy ezt a megállapítást magadra nézve elfogadd? Nem lenne-e inkább nehéz, sőt lehetetlen azt el nem fogadni? Mielőtt visszautasítanád, hogy magadra alkalmazd, igazolnod kellene, hogy hatéves elmúltál. Ez a megállapítás minden hat éven aluli gyermekre nézve olyan érvényes, mintha ő volna az ilyen egyetlen gyermek a világon. Igaz, hogy a menetrend megállapításában nem olvashatod saját nevedet, de még ha saját neved lenne is ott, ez sem segítene abban, hogy kijelentését magadévá tedd, mert lehetne más ugyanilyen nevű gyermek is, és ez csak bizonytalanságot okozna. Ha azonban látod a magad életkorát, a magad helyzetét, a magad állapotát, nem lehet semmi további nehézséged. Azt megteheted, hogy nem foglalsz el a vonaton ülőhelyet, azt azonban nem teheted meg, hogy ezt a lehetőséget magadra ne alkalmazd. Felolvastam neki az ITimóteus 1,15 versét: „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok"- Bűnös vagy?- O, igen, csakugyan az vagyok.- Nos, ha az vagy szíved és lelkiismereted szerint, akkor Jézus azért jött, hogy megmentsen téged, úgy, mintha te lennél az egyetlen bűnös a világon. Be kell bizonyítanod tehát, hogy nem vagy bűnös, mielőtt visszautasítanád az Ige üzenetének magadra való alkalmazását. Az Ige önmagát alkalmazza reád, a te dolgod csak az, hogy higgy és örvendezz ennek. Isten Szelleme megáldotta ezt a hasonlatot. Az Ige egyszerű igazsága napsugárként ragyogott bele egyszerre a gyermek értelmébe és le tudott térdelni mellettem és meg tudta köszönni Istennek, hogy már tudja, amit annyira vágyott tudni: Krisztus érte halt meg. Tiszta, félreérthetetlen eset volt ez. Egy barátjával beszélve nem sokkal később ezt mondta:- Tudod-e, hogy a pokol összes ördögei sem tudják most már a hitemet megingatni?- Csakugyan? - csodálkozott barátja, akit meglepett ez a bátor kijelentés attól, aki pedig már oly sokat szenvedett eddig kételyektől és félelmektől. - Hogy lehet ez? Úgy, hogy Isten Igéjén alapszik. Áldott alap! Nem érzelmen, nem okoskodáson, nem feltételezésen, hanem egyszerűen Isten Igéjén. Ez elég. „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadt a harmadik napon" (1 Kor 15,3-4). Legyen segítség ez az egyszerű példa sok aggodalmaskodó lélek számára! 43
