Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
MIÉRT OLYAN FONTOS A FELTÁMADÁS? „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor üres a mi igehirdetésünk, de üres a ti hitetek is” (lKor 15,14). Miért mondja Pál, hogy olyan fontos a feltámadás? A feltámadás hírének újszövetségi szempontjai tegyék érthetővé ezt a számunkra: Isten azáltal, hogy a Megfeszítettet feltámasztotta, bizonyságot tett Jézus Krisztus odaszánása és engedelmessége mellett (Fii 2,8). A feltámadás így Isten „igen”-je a keresztről. A kereszt és a feltámadás az egész Újszövetség szerint a legszorosabban összetartoznak, együttesen alkotják azt az eseményt, mely által az ember békességre jut Istennel. A feltámadás nem elszigetelt jelenség, hanem a halottak általános feltámadásának kezdete. Krisztus „az első zsenge azok közül, akik elaludtak” (lKor 15,20). Ha ő feltámadott, akkor nekünk is reménységünk van új, romolhatatlan életre. Képletesen így „Akkor ki üdvözülhet?”Ha ez ilyen súlyos áldozathozatallal jár, kicsoda képes ennek megtételére? A válasz nem maradt el: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” Nem madáchi válasszal zárul a szín: „Ember küzdj és bízva bízzál." Nem is valami olcsó biztatással: ennek ugyan nem sikerült, ti azonban csak próbáljátok meg. Jézus Krisztus válaszában elismeri, a dolog emberileg lehetetlen. Senki nem képes önmagától megszabadulni, senki nem képes Istennek tetsző életet élni isteni segítség nélkül. Emberileg lehetetlennek látszik elszakadni mindattól, ami eddig hozzám tartozott. Hogyan mondhatnék le mindenről, még az önmagam feletti jogot is feladva? Ki tudja ezt megtenni? A rövid jézusi válasz így hangzik: Istennek lehetséges. Isten képes egy ilyen változást véghezvinni az emberben. Én önmagámtól ennek megtételére képtelen vagyok. Isten azonban segítségemre jön, ha én erre kérem. Ha el tudom határozni, hogy bármi áron is, de Krisztus követője akarok lenni, Isten elvégzi bennem újjáteremtő, újjászülő csodáját és én más emberré leszek. Baranyi József lehetne ezt kifejezni: A halál falán rés nyílt; ezért már az egész fal sem képes megállni. Egyvalaki nem maradt a halálban, s ez a többieknek is reményéget ad - a halál ellenére - az életre. A feltámadás az új teremtés kezdete. Benne Isten az ember közreműködése nélkül szuverén Úrként cselekszik. Pál összehasonlítja a teremtést és a feltámadást, amikor az Istenről beszél „ ... hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm 4,17). A Feltámadott a Gyülekezetnek azt ígérte, hogy mindig vele lesz: „... íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). Ő ott áll Igéje mögött, s ez az Ige megérinti, megnyeri és átváltoztatja a szíveket. Jézus Krisztus valamennyi beszámoló szerint a tanítványaival együtt ünnepli a páskavacsorát. Ezzel azt mutatja meg nekik, hogy a jövőben is közösségük lehet Vele, amikor nem lesz láthatóan közöttük. V.S. Tény - Hit - Tapasztalat Egy keskeny fal tetején ment egyszer Tény, Hit és Tapasztalat egymás után. Tény se jobbra, se balra nem fordult, hátra sem nézett, hanem biztos léptekkel haladt előre. Míg Hit mögötte csak Tényre tekintett, minden rendben ment. De amikor Tapasztalat miatt kezdett aggódni, és ezért hátra akart nézni, elveszítette az egyensúlyát és lezuhant a falról, lelökve a jó öreg Tapasztalatot is maga mögött. AKedves Olvasó, mindig újra kerül valami hegy a hitünk útjába: tapasztalatok, érzések, feltételezések, vélekedések. Vagy a hitnek kell félreállnia, vagy a hegynek. Sajnos a hit túl sokszor áll félre. De ennek nem kell feltétlenül így lennie. Mert ha mi mindent elutasítunk, ami Isten Igéjének ellentmond, és egyedül hit által tartunk ki szilárdan Őmellette, akkor tapasztalataink egyre inkább összhangba kerülnek Isten Igéjével. Volker Speck 39
