Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 2. szám

PASSIÓ ÉS HÚSVÉT Jézus háromszoros szenvedése a passió előtt. Urunk szenvedése nemcsak elfogatásával kezdődik. Egész élete, hároméves szolgála­ta szenvedés volt. Három dolgot emelünk ki ebből. 1. Testvérei sem hittek Őbenne. (Jn 7,5) Kifejezhető-e, milyen nehéz rejtett nyo­más van e mögött a mondat mögött? Test­vérei különösen közel álltak hozzá, legkö­zelebbi rokonai voltak. Milyen értékes lett volna Jézus számára, ha egészen az Ő olda­lára álltak volna, és megértették volna Is­tentől kapott feladatát! Jézusnak látnia kel­lett, hogy testvérei inkább kritikusaival tar­tottak, mint vele. Micsoda kísértés volt e mögött! Könnyen türelmetlenné lehetett volna velük szemben. De Jézus elhordozta hitetlen testvéreit. Nem próbálta őket idő előtt meggyőzni. Nem kereste igazát közöt­tük, útja igazságos voltát nem kívánta erő­szakkal magyarázni. Megvárta, amíg fent­­ről kapták a meggyőzést. Bátorító szó ez azoknak, akik Jézuséi, és akiket legszorosabb családi körük sem ért meg. Jézus ismeri szenvedéseiket. 2. Júdás tolvaj volt. (Jn 12,6) Az Úrnak ezt a szenvedést is sokáig kellett hordoznia. Próbáljuk magunkat beleélni, mit jelentett neki naponta kapcsolatban lenni Júdással és mindig újra látni hamissá­gát. Vannak, akik azt mondják: „Mindent elviselek, csak a hamisságot nem.” Jézus hordozta ezt a tanítványát csalárdsága elle­nére. Miért nem vonta felelősségre? Miért nem tépte le arcáról a maszkot? Olyan gyengeség lett volna ez, mint amit Eli pap­nál látunk istentelen fiaival szemben? (lSám 3,13). Vagy nem volt határozott? Nem! Isteni türelem volt ez: Jézus szenve­dett és hallgatott. Nem volt e mögött Júdás bűnének csendes helyeslése. Nem siklott át rajta felszínesen. De nem akarta Júdással való kapcsolatát az Istentől rendelt idő előtt megszakítani. Időt adott neki a bűn­bánatra, kiküldte, mint a többit, megmosta a lábát, mint a többiét, míg eljött az óra, amikor Júdás maga zárta ki magát. Az Úr nekünk is erőt akar adni, hogy elhordozzuk, ami nem őszinte, ameddig Isten akarja. 3. A bűnösöktől támadásokat szenvedett el. (Zsid 12,3) Ez is tartós szenvedés volt, egész munkál­kodását végigkísérte. Mennyit támadták! Alighogy kinyitotta a száját Názáretben és tanított, mind megteltek haraggal és kito­loncolták a városból (Lk 4,14). Ha bűnö­sökkel foglalkozott, és együtt evett velük, már nagyétkűnek és iszákosnak nevezték, a vámszedők és bűnösök barátjának (Lk 7,34). Ha ördögött űzött, a farizeusok ká­romolták: „Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével” (Mt 12,24). Mennyi jótettét, gyógyítását és tanítását elferdítették, hiányolták vagy kritizálták az akkori emberek! Hallgatói között nemcsak Mária-lelkek voltak, akik lábához ülve hallgatták beszédét (Lk 10,39), hanem gő­gösök is, akik mindent százszor jobban akartak tudni, mint Ő, és szavait sárba taposták. - Jézus is nehezen viselte ezt a szakadatlan ellentmondást. Nap nap után szenvedett alatta. De soha nem lett indula­tos, érzékeny vagy türelmetlen. Mi milyen könnyen kiesünk a szeretetből és türelemből, ha nekünk ellentmondanak, különösen ha őszinte szándékkal beszél­tünk vagy cselekedtünk! Merítsünk erőt az ellentmondást tűrő Megváltó szemlélése által, hogy hasonló helyzetben elfoglaljuk az Isten-adta magatartást. Formáltatás Minden keresztyén egy-egy lelki kő, és minden élet egy-egy végtelen formáltatás, míg lassanként kinő belőle sorsunk: élted, életem. Füle L. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom