Vetés és Aratás, 1990 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1990 / 1. szám

Földi porhüvelyét Londonban, Finsbury temetőjében helyezték el, ahol Watt, Owen és a két Wesley testvér teste is nyug­szik. A zarándok útja tulajdonképpen arra az Igére épül, hogy „idegenek és vándorok vagyunk a Földön” (lMóz 3,4; Zsid 11,13; lPt 211), de beleszőve az újszövetségi felis­merés, hogy a zarándokút vége a mennyei honba, Isten dicsőséges országába vezet, amelynek eléréséért minden szenvedést ér­demes vállalni! A téma nem új, előtte és utána többen is feldolgozták, de Bunyan megoldása egye­dülálló, mert az allegorikus forma (példá­zat, képletes beszédű ábrázolás, elvont fo­galom megszemélyesítése) frappánsan hat az olvasóra, már az első mondatnál leköti figyelmét, fölkelti érdeklődését és gondola­tokat ébreszt a téma sajátságos értékelésé­re. A börtöncella mélyén írt könyve az angol irodalom leghíresebb allegóriája lett. Fia a könyvet az író tanácsa szerint „ésszel és szívvel” olvassuk, megdöbbenve isme­rünk sajátmagunkra, gyötrelmeinkre, küz­delmeinkre, vereségeinkre és győzel­meinkre. Korának előkelői közül többen kinevették, megvetették, de alig egy évszá­zad múlva már a legnagyobbak között em­legették a nevét, s könyve még írója életé­ben eljutott külföldre is. A zarándok útja a „tűzben megpróbált arany” hitvallása. Amikor felismerték érté­két, megzenésítették, jeleneteit színes üvegből templomablakokon ábrázolták (Westminster Abbey), átírták gyermekek számára, kiadták képes változatát, elemez­ték, tanulmányok kötetei jelentek meg ró­la, töb mint 400 nyelvre lefordították és Braille (vakírásos) változatban is megje­lent. Bunyannak honfitársai emlékművet állítottak Bredfordban, és múzeumot is ne­veztek el róla. Magyar nyelvterületen is nemzedékek nőt­tek föl a könyv olvasásán, kaptak belőle vigasztalást és megerősítést, útmutatást. Bár a könyv ma több mint 300 éves, archai­kus (régies) nyelvezete ellenére sem lepte be a por, mert azon áttör a belőle áradó szellem és az egyetemes mondanivaló mindaddig, amíg csak lesznek a Földön a mennyei haza felé vándorló emberek. Aki a könyv maradandó értékét kifejti a néhol ma már naivnak ható párbeszédekből, a végén mégis úgy érzi, megérte fölfeszíteni a kagyló héját a benne található drágagyön­gyért. L. V. Ajándékok amelyek nem kerülnek pénzbe Egy jó szót szólni; egy beteget felvidítani; valakinek kezet nyújtani; megdicsérni az ételt; valakinek közeli születésnapjáról megemlé­kezni; óvatosan csukni az ajtót; minden apróságnak örülni; mindenért hálás lenni; valakinek jó tanácsot adni; egy levélírással örömöt szerezni; tűszúrásokat elfelejteni; jogos panaszt ismételten nem felhánytor­­gatni; más hibáját nem feltétlenül szóvá tenni; nem neheztelni, ha háttérbe szorultunk; levert hangulatot nem komolyan venni; nem megsértődni egy félresikerült szó miatt; megtalálni az elismerő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázott felé; egy tréfás szót szólni a gyerekeknek; meleg kézszorítással vigasztalni a megszo­­morodottat; becsületesen elismerni az elkövetett hibát; örülni a holnapi napnak; nehezebb dolgokra aludni egyet; mindenre kellő időt és gondot fordítani; és mindenben krisztusi szeretettel lenni! 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom